Cseh kucsmagomba

/Verpa bohemica/

Süvege 2-4 cm magas, harang alakú, csúcsa tompa, lekerekített, csak a csúcsán kapcsolódik a tönkhöz. Felülete hosszirányban erősen ráncolt, redős, széle fiatal korban érinti a tönköt, idősen felhajló lehet. Sárga, sárgásbarna vagy vörösbarna színű.
Tönkje 5-15 cm magas, karcsú, fehér, törékeny. 
Húsa merev, puha, viaszosan törékeny, de nedvdús és romlékony. A gomba belseje átmetszve egyetlen üreg, amelyet részben vattaszerűen laza szövedék bélel ki. 
Márciustól áprilisig, lombos erdők talaján, bokros, nedves területen növő, helyenként gyakori faj.  A kucsmagombák minden hazánkban megtalálható faja (Fattyú-, Hegyes-, Sötét-, Ízletes-, Pusztai-, Cseh- és Simasüvegű kucsmagomba) feltételesen ehető, igen ízletes gomba.

Felhasználás: tavaszi különlegesség, valódi kulináris csemege. Levesnek-krémlevesnek vagy tölteni kiváló, aromás ízű. De tejszínes ragunak, mártásba sültek mellé, alaplének, pörköltnek, tojással és rizzsel is ízletes. Fűszerként levesek, szószok ízesítésére is használhatjuk.

Soha ne fogyaszd nyersen!— Alapos, min. 20 perces hőkezelés (főzés, sütés) szükséges!

Gyűrűs tuskógomba

/Armillaria mellea/

Kalapja 2-12 cm, domború majd ellaposodó, sárgásbarna, rozsdabarna, széle sokáig begöngyölt, idősen gyakran bordázott, közepén letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyekkel. 
Lemezei a tönkre lekanyarodók vagy kissé lefutók, krémszínűek, megbarnulnak, rozsdabarnán foltosodnak. 
Tönkje világos, sárgás vagy barnás, 5-12 cm hosszú és 1-1,5 cm vastag, lehet elvékonyodó vagy bunkós, sokszor görbe, többnyire csoportos, a fehéres vagy sárgás gallérja alatt szálas, pikkelyes felületű. Szívós.
Húsa vékony, rugalmas, fehéres. Tönkben sárgásfehér, jellegzetes szagú.
Ősszel,  főleg lombos fák tuskóin, nagy csoportokat alkotó gombafaj.

Felhasználás: tejfölös gombapaprikásnak, pörköltnek, mártásnak, húsos töltelékbe vagy savanyítva is felhasználható. Tönkje szívós, esetleg a felső 1/3-a, ami használható, de inkább csak a fiatal kalapokat gyűjtsük!

Soha ne fogyaszd nyersen!— Alapos, min. 20-25 perces hőkezelés (főzés, sütés) szükséges! Nyersen gyomor és bélpanaszokat okoz!

Kései- és nyári laskagomba

/Pleurotus ostreatus_pulmonarius/

Kalapja 2-10 cm széles, eleinte domború, majd ellaposodó, kagyló, nyelv vagy lapát formájú. Széle fiatalon begöngyölt, később hullámossá válik. Felülete csupasz. A kései laska szürkésbarna, kékes-szürkés és hidegkedvelő. A Nyári laska színe fehéres, krémszínű, világosbarna vagy piszkos szürkésbarna; a sötétebb barna szín nem jellemző.
Lemezei sűrűn állók, vékonyak, a tönkre lefutók, a féllemezek gyakoriak. Színük fehéres.
Tönkje 1-3 cm magas és 0,5-1,5 cm vastag. Néha csökevényes. Elhelyezkedése excentrikus, színe fehéres, felülete többé-kevésbé szöszös, szálas. Csoportosan nő, a tönkök a tőben összeforrhatnak.
Húsa vastag, rugalmas; színe fehéres, sérülésre nem változik. Szaga jellemző "laskagombaszag", íze kellemes, de nem jellegzetes.
Szeptembertől-márciusig a kései laska, májustól szeptemberig a nyári laska terem. Lomb- és fenyőerdőben, többnyire elhalt fatörzseken, tuskókon nő, általában csoportosan, néha tömegesen.

Felhasználása: intenzív, kellemes ízű gomba. Omletekbe, rizottókhoz tökéletes, de vastag húsa miatt pörköltben, fasírtnak és gombakrémlevesben is megállja a helyét. Fiatalon panírozható és zöldségekkel, szójaszósszal vagy csak olívaolajon fűszerekkel összepiritva is tökéletes.

Lilatönkű pereszke

/Lepista personata/

Kalapja 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt. Bőrszínű, halványbarnás, felülete csupasz, zsíros tapintású.
Lemezei a tönkre ránőnek, fehéresek, bőrszínűek, halványszürkések.
Tönkje 3-6 cm hosszú, 2-3 cm vastag, bunkó alakú, ibolyás-lila, idősödve kifakulhat, felülete szálas, pikkelyes.
Húsa vastag, a kalapban puha, fehéres, a tönkben szálas, szürkés, kellemes illatú, jóízű.
Októbertől novemberig (néha tavasszal is), füves helyen, legelőkön, erdőszélen, boszorkánykörben  növő, hazánk egyes részein gyakori faj.

Felhasználása: zamatos, igen aromás gomba, erősen karakteres illattal. Önmagában vagy más gombával keverve tejszínes ragukba, pörköltnek, vagy fasírtok, mártások, töltelékek ízesítéséhez kiválóan alkalmas.

Intenzív aromája egyéni érzékenységet okozhat (gyomorpanasz).

Mezei szegfűgomba

/Marasmius oreades/

Kalapja 2-5 cm, félgömb majd kiterülő, közepén púpos; széle bordázott; felszíne sima, bőrszínű, nedvesen sötétebb barna, kifakulva világos agyagszínű.
Lemezei fehéresek, tönk előtt felkanyarodók, ritka lemezállású, sok fél lemezzel.
Tönk vékony, rostos, világos kalap színű töve fehéren molyhos.
Húsa fehéres, aromás, jellegzetes gyümölcs illatú. 
Májustól késő őszig füves helyeken, legelőkön, gyepeken, boszorkánykörben megjelenő gyakori gombafaj.

Felhasználása: intenzív, fűszeres, nagyon jóízű gomba. Csak a kalapja ehető, tönkje szívós. Levesnek, paprikásnak, felfújtnak, mártásba, tésztákhoz, tojással és tölteléknek is remek.

Nagy őzlábgomba

/Macrolepiota procera/

Kalapja fiatalon sötétbarnás, tojásdad, dobverőszerű, majd 10-30 cm széles, halványbarna, domború, később ellaposodó, közepe barnás, felülete sötétebb pikkelyekkel borított. Bőre nem húzható le.
Lemezei a tönk körül gyűrűben összenőttek, szabadon és sűrűn állók. Fehéres, de idősebben rozsdafoltos lehet.
Tönkje 10-40 cm, kígyóbőrszerűen díszített, alul gumós. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Csöves, szálas, szívós. Kettős gallérja a tönkön mozgatható.
Húsa puha, fehér (esetleg szürkés) és nehezen szeletelhető, kócszerű.
Nyáron és ősszel lomb- és fenyő erdőben, ligetes részeken, akácosban, mezőn is gyakori gomba.

Felhasználása: kellemes dió illatú és ízű, édeskés. Tönkje szívós, ám eldobni vétek. Szárítva és őrölve, panírnak (önállóan vagy zsemlemorzsával) igazi kulináris különlegesség. Fűszerként is használhatjuk. De hosszú, pár mm-es csíkokra felszelve, főzve, gombaspagetti is lehet belőle.  Kalapbőre főzéskor lassabban puhul, mint a húsa, ezért leginkább rántva, vagy sütve fogyasszuk. Nagy kalapjai egyben, "pizzatésztaként" is használhatók. Feltéttel megpakolva, sütve, egyedi csemege. Krémlevesbe, húsos töltelékbe is tökéletes hozzávaló.

Nyárfa-érdestinóru

/Leccinum duriusculum/

Kalapja 7-12 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, szürkésbarna, sötétszürke, feketés-barna, a bőre a kalap szélén túlnő.
Termőrétege a tönk előtt felkanyarodik, apró pórusú, eleinte piszkosfehér, majd szürkésbarna lesz.
Tönkje 12-20 cm hosszú, 2-4 cm vastag, a közepén gyakran kissé hasas, a tövénél elvékonyodhat, alapszíne fehéres, rajta sötétszürke, feketés, szabálytalanul elhelyezkedő vagy hálózatosan összekötött pikkelyek vannak, a tövénél kissé zöldes.
Húsa a kalapban puhuló, a tönkben megkeményedik, vágáskor vörösödik, majd szürkésfekete lesz, a bázisban kékül vagy zöldül, szaga, íze nem jellegzetes.
Májustól - októberig, kizárólag nyárfa alatt növő, egyes helyeken gyakori gombafaj. 

Felhasználása: valódi csemegegomba. Íze a vargányához hasonló. Felvágva hamar szürkül, de étkezési értékét ez nem rontja. A fiatal példányok szinte minde ételben felhasználhatók. Leves, rizottó, raguk, gombakrém...

Soha ne fogyaszd nyersen!— Alapos, min. 20 perces hőkezelés (főzés, sütés) szükséges! 

Téli fülőke

/Flammulina velutipes/

Kalapja 1-5 cm, narancssárga, rozsdásnarancs, közepe sötétebb, széle gyakran bordás. Vékony húsú, nyirkos időben tapadós, nyálkás.
Lemezek krémsárgák, néha fehérek, viszonylag vastagok, kissé távol állók és foggal tönkhöz nőttek.
Tönkje 3-8 cm, a kalap alatt világossárga, lefelé barna, majd feketésen bársonyos felületű, szívós.
Húsa a kalapban rugalmas.
Késő ősszel, télen lombos fák tövén, fatuskón - leggyakrabban fűzön, nyárfán, kőrisen és bodzán, de ritkábban élő fán is megjelenő gyakori faj. Halszagú, de ez a főzés során eltűnik.

Felhasználása: Értékes, jóízű gomba. Tönkje szívós, fogyasztásra alkalmatlan. A kalapbőr nyálkássága lemosható, ha kevés kézmeleg vízben egy ek. lisztet elkeverünk és ebben gyorsan átmossuk a kalapokat, majd tiszta, hideg vízzel öblítjük. (Gyorsan, hogy a gomba ne szívja magába a vizet!) Levesnek, pörköltnek, mártásnak, fasírozottnak, ecetes-hagymás salátának, tojásos gombának kiváló.