A Hernád-áttörés és a Vöröskolostor szakadék szurdoka
Kalanddal indult a május... nem is akárhol! Valódi bakancslistás helyszínen, a Szlovák-Paradicsom Nemzeti Park területén. Az itt még alig ébredező tavaszi természet, a most épp szelíd, kristálytiszta vizű Hernád és a beléje siető, romantikus vízesésekben alábukó kis patakok, vad sziklás szurdokok és tekintélyt parancsoló szirtek vártak a Hernád-áttörést és a Kolostor-szurdokot meghódítani vágyó csapatunkra.
120 éve már, hogy a Magyarországi Kárpát Egyesület iglói osztályának vezetője, Hajts Béla végigjárta a Hernád-szurdok, Szepessümeg és Erdőalja közti 16 km-es, akkor még érintetlen és veszélyesen gyönyörű szakaszát, s úgy gondolta, ezt a csodát, Felső-Magyarország Paradicsomát másnak is látni kell! Az ő szilárd elhatározásának köszönhetően "épült ki" épp csak annyira a folyó szűk, monumentális sziklafalak közt kanyargó völgye, hogy egy kis odafigyeléssel és kitartással, egy mezei turista is végig tudja járni és tényleg, páratlan élményben lehet része!
Természetesen a bejárást lehetővé tevő segédeszközök folyamatos ellenőrzést, karbantartást igényelnek, melyet ma már a Nemzeti Park munkatársai és a hegyi mentők végeznek. A biztonságos élményért cserébe csak egy viszonylag szerény belépő megváltása után kalandozhatunk a Paradicsom szurdokaiban. Rendjén is van ez így! A szurdokok végigjárása egész napos kihívás, egy "mű kalandpark" pár órás, méregdrága pályájával szemben. De hol vannak azok szépségben Felső-Magyarország Paradicsomához képest! Annyi itt a látnivaló, egy napba vajmi kevés fér bele.
Mi is igyekeztünk úgy tervezni a csapat útját, hogy minél több "csodahelyet" érintsünk, úgy, hogy közben azért időben és szintben is teljesíthető legyen a túra.Így történt, hogy kora délelőtti érkezésünk után, nem túl meredek, nem túl hosszú, de annál makacsabb emelkedő legyűrésével fél 11 után már a Tamásfalvi-kilátó sziklateraszán élveztük a panorámát. Innen aztán nem csak a környező hegyek és az alattunk húzódó félelmetes mélység, hanem a Poprádi-medencén túl, a Magas-Tátra havas csúcsai is lenyűgözőek voltak! Tökéletesebb helyet nem is találhattunk volna egy energiapótló tízórai falatozáshoz. Csak ez után kezdtük meg meredek ereszkedésünket vissza a Hernádhoz.
A folyót elérve kezdetben kényelmes erdei ösvények vezettek annak partján fölfelé, majd a völgy beszűkült és megérkeztünk a sziklafalak közé. Innentől aztán már nagyrészt csak a falakba rögzített fémtálcákon, láncokba kapaszkodva haladt a csapat és a tempó is visszaesett, az egyemberes szűk átjárók miatt. Ráadásul vashidakon többször is kereszteztük a folyó útját, ami ugyancsak torlódásokat okozott néha, mígnem megérkeztünk a Létánfalvi-malom tágas rétjére és az üdülőházak közt a pihenőhely büféjéhez. Kis pihenő, kofola, csapolt sör... S már indult is tovább a társaság.
Újabb falétrák, fémtipegők, köves-meredek-oldalazó ösvények következtek, kissé szét is csúszott a társaság. Így értük el a Hernád-áttörés leghosszabb függőhídját, és keltünk át rajta a Kolostor-szurdok bejáratához. Ekkora már a csapat nagy része tudta, hogy van combja meg lába, na meg izmai, amiket a következő szakasz sem nagyon kímélt. A Hernád mellől felkanyarodtunk a fennsík tetejéig alig 1 km-en, több, mint 250 m-t emelkedő Kolostor-szurdokba.
Vízesések mellett sziklafalba rögzített, hosszú vaslétrák, szűk sziklafolyosók, láncos kapaszkodók következtek. Gyönyörű útvonal, minden fáradtságot megér! Meg is izzasztott minket, mire megérkeztünk Menedékkő hatalmas rétjére, a karthauzi kolostor romjaihoz, majd onnan a turistaházhoz. Ugyan az idő kissé párás volt, de a Magas-Tátra sziklataréja azért innen is gyönyörűen fehérlett. Neki is ültünk enni.
Feltöltöttük a lemerült aksikat és innen már széles erdei ösvényeken indultunk tovább az Ördög-gerinc felé. Nos, itt sem fukarkodott a táj a szép kilátásokkal. Hosszan gyönyörködhettünk fentről a zöldülő hegycsúcsokban, aztán egyszer csak meredek lejtőnek fordult az út, se nem is tágított, míg visszaereszkedünk teljesen le, a Hernád mellé. A víz mellett már egészen sétányszerűvé enyhült a terep. Ránk is fért.
Ilyen, könnyített pályán érkeztünk meg a Cingov széli, késő délután lévén már bezárt büféhez/ajándékbolthoz, s a közeli parkolóban várakozó buszunkhoz. Gyors pakolás, helyezkedés a buszon (felüdülés a fáradt lábaknak), s már suhant is el mellettünk a gyönyörű felvidéki táj...
Gratulálunk a csapatnak és gratula minden teljesítőnek! Legfőképp a születési éveik számát 7-essel, 8-assal kezdőknek. Legyen az akár egy, akár 2 jegyű!!!
Köszönjük, hogy velünk túráztatok!