Barangolások az Erdélyi-szigethegységben
A húsvéti hosszú hétvégénk nem telt unalmasan. 18-ad magunkkal csodálatos napokat töltöttünk el Biharban, az Erdélyi-szigethegység karsztvidékén.
Már 17-én, csütörtök hajnalban nekivágtunk a több, mint 6 órás, hosszú utazásnak, hogy mindjárt az első napba is beleférjen egy rövidebb túra. Késő délelőtt érkeztünk meg a hegység nyugati oldalába benyúló Boga-völgyébe és a Boga-patakot követve felfedezésre indultunk. Felkerestük a mutatós, hatalmas sziklafalon, egy jókora barlangnyílás mellett alábukó Schmidl-vízesést és mellette a Boga felduzzasztott vizéből létrehozott tavacskát. Bekukkantottunk a szurdok néhány barlangjába, majd a meredek hegyoldalt megmászva, elértük a több, mint 20m magas Három-királyok vízesést. A dübörögve alázúduló víztömeg mögé a sziklafal peremén be is tudtunk sétálni, ami különleges, ritka szuper élmény volt! S ez még csak a Gáspár volt! Tovább mászva a felsőbb sziklateraszokra, meglett Menyhért és Boldizsár is!
Innen a fantasztikus panorámát nyújtó Csonkakő köves csúcsáig emelkedtünk, s jó ideig a gerincen hullámzott utunk, majd meredeken vissza a völgybe. Csak ez után a rövid, ám annál nagyobb kihívásokat elénk állító túra után jelentkeztünk be szálláshelyünkre. A finom vacsora után el is tettük magunkat másnapra. A hosszú utazás és a "kis" túra után ránk fért a pihenés.
Másnap sajnos esős időre ébredtünk, de nem estünk kétségbe. Megnéztük Kiskoh káprázatosan szép cseppkőbarlangját és az ott feltárt barlangi medvék leleteit, majd tettünk egy szép kis kört a közeli Magura hegyen. Bár csepergészős időben vágtunk neki az útnak, mire késő délután visszaérkeztünk, már ismét sütött a nap. A hegyek párát eregettek, mint valami hatalmas pipázó öreg, üde zöldben pompázott minden, a birkanyájak pedig önfeledten legelésztek a hegyoldalakon…
Harmadik napunkon a Pádis-fennsík krókuszvirágzástól lilálló platójára autókáztunk fel, s itt indultunk neki egy igazán kalandos, fenyveseket, barlangokat, vízeséseket és szurdokvölgyet végig járó túrára. Bámulatos tőzike-rétek és lila krókuszmezők, hatalmas fenyők és sziklák közt csordogáló patakokon át ereszkedtünk le az Aragyásza-barlang óriási szádájához, majd le, egészen a barlang mélyére. Az alján átfolyó patakot követve, lámpákkal jártuk végig, és így ereszkedtünk be a Meleg-Szamos szurdokába. Lenyűgöző látvány az egész vidék, csak röpülnek itt az órák.
Már jócskán a délutánban jártunk, mikor visszatértünk a Pádis-rét fenyvescsoportokkal, dolinatavakkal és esztenákkal (juhászok fából épült ideiglenes szálláshelye) tarkított területére. Szállásunkhoz tartva még tartottunk egy rövidke megállót a Köves-Körös sziklás mederben vágtató, kristálytiszta vizű partján, így majdhogynem vacsoraidőre értünk csak vissza.
Negyedik napunkon, vasárnap, az ünnepi reggeli után már összecsomagolva köszöntünk el szállásadónktól, de még nem hazafelé vettük még az irányt. Autóba ülve, kis kitérővel, a hegység belseje felé tartottunk, s jócskán felemelkedve, hosszú szerpentinezés után, kb. 1200 m magasságban tettük le a kocsikat. Innen gyalogosan vágtunk neki egy rövid, de annál meredekebb túrának, a Rozsda-szakadékhoz. A hatalmas, 600 m széles, vörös vízmosás lenyűgöző látvány! Igazi turistacsalogató a fenyvesekkel szegélyezett hatalmas szakadék. Innen aztán visszatértünk az autókhoz, de pár perc kocsikázás után ismét megálltunk.
Négy napos kiruccanásunk utolsó látnivalójához, a Bihar-kapuja barlanghoz tettük meg utolsó túránkat. Kivételesen még csak megküzdeni sem kellett érte, végig lefelé vezetett az ösvényünk. A döbbenetes méretű barlang egy kőfejtő és egy elfeledett bunker közelében rejtőzködik, az erdő sűrűjében. Csak közvetlenül elé érve látjuk meg első termét, óriási szádával, beszakadt kürtővel. Az első ámulat után néhányan még beljebb merészkedtünk, mert van még folytatás! A hatalmas terem egyik sarkában sötéten tátongó nyílás csalogatja a kíváncsi, és egy kis víztől-sártól még bevállalós felfedezőket. Meglepően hosszan, hol szűk, hol tágasabb folyosókon ereszkedtünk lefelé, míg egy függőleges kürtőhöz értünk. Innen már csak kötéllel lehetett volna tovább… Hát visszatértünk a felszínre, s az előbb még kellemesen lejtős ösvényen (hű, milyen meredek lett!) visszamásztunk a parkolóban hagyott autóinkhoz.
Délutáni uzsonnánkat még megtartottuk, aztán kocsiba ült a csapat, s búcsút vettünk ettől az elképesztően gyönyörű vidéktől. Hosszú utazás után, a késő esti órákban érkeztünk ismét haza.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok ezen a kalandosra, élménydúsra sikerült húsvéti hosszú hétvégén! Szuper csapat voltunk!!!