Csipet-csapattal a Gödöllői-dombságban
Szeptember 27-én, szombaton megtartottuk az idei tanév első természetjáró szakkörös túráját, melyre most is, mint mindig, szeretettel vártuk nem csak a kéthetente megrendezésre kerülő foglalkozásra járó gyerekeket, hanem mindegyiket, aki érdeklődik a természet, a természetjárás iránt, vagy csak szívesen töltené a szabadidejét a friss levegőn a barátaival.
Nagy-nagy örömünkre jó kis csipet-csapat gyűlt össze. Kereken 20-an vártuk a reggeli vonatot Dózsa vasútállomásán! Csak remélni tudjuk, hogy megmarad a kezdeti lendület (hátha még nőne is... ), s ha hidegebb hónapok köszöntenek ránk, az sem tántorít majd el senkit! Mert a természetben bóklászolni, járni gyönyörű tájainkat, akkor is csodálatos elfoglaltság.
Mondjuk a kezdeti izgalmakból kicsit alább adnánk (ha lehet), mert bizony ez igazi kalandos nap lett! Még kis falunkat is alig hagytuk el, mikor kis piros ferrarink leállt alattunk. Megunta a szolgálatot (na ja, 1977 óta...), s csak a mozdonyvezető hosszas rimánkodása, kínos 20-30 perc után volt hajlandó tovább száguldani Vámosgyörk felé. Végül alig-alig, de a következő csatlakozást elértük, mégiscsak odaértünk tervezett túránk helyszínére.
Máriabesnyő vasútállomásáról percek alatt a kegyhelynél, majd az erdei ösvényeken találtuk magunkat. A táj gyönyörű volt, s az időjárás is úgy tűnt, szuperül alakul. Rövidke sétánk (mindössze 7-8 km-t gyalogoltunk) a Babati-tavak völgye felé vezetett, no de annyi érdekességet, amit arra láttunk...!!! Lépten nyomon gombák, különös növények, kidőlt fák és színes bogyók, erdei sikló és féllábazó szürkegémek, BORZASZTÓ MEREDEK hegyoldal, ezerféle tölgyfagubacs és kb. 20 percenként eszegetős pihenő váltakozott a menetrendben.
Így elröpült ez a néhány óra, s már a besnyői állomáson vártuk ("reméljük emeletes lesz!!!") vonatunkat. Az lett bizony! Igaz kétszer végigjártuk, mire lett helyünk odafent, na de hát csak nem adjuk alább, ha már van emelete! Vámosgyörkön aztán átszálltunk a kis piros csattogósra, s reménykedtünk, hazafelé lazább lesz az utunk, mint a reggeli volt. De mit volt tenni, erre a napra izgalmakat osztottak. Jászárokszállás határában regénybe illő izgalmak vártak ránk ismét! Igaz, most egy sínre tévedt, legelésző tehéncsorda képében, ami miatt vonatunk egy kicsit vészfékezett, de ez is volt olyan vagány, mint a reggeli buli!
No, hát azért mégis hazaértünk, jól elfáradva, de élményekkel telve. Gratulálunk minden résztvevőnek, újaknak, régieknek, kicsiknek és nagyobbaknak! Jó kis csapat voltatok!