Csipet-csapattal az ország csúcsán
Csipet-csapattal az ország csúcsán...avagy a Jászdózsai Természetjáró Szakkör idei első túrája. Végre igazi télben, hóban.
Ugyan itthon, induláskor, a buszunkra várakozva még ijesztgetni próbáltak a felhők, csepergő ajándékukat osztogatva, de szerencsére ennek a Mátrában már híre-hamva sem volt. S bár sajnos kissé ködös idő jutott, de túrázásra különösen kellemes fokot, +1 °C -t mutattak a hőmérők, még Kékestetőn is. Így hát, aki belevágott, (merthát ilyen-olyan okok miatt, de sajnos megint "megcsappant létszámmal" indultunk útnak), azok egy emlékezetes, vidám napot tölthettek el a téli Mátra ösvényein. S lehet, hogy ismét éveket kell majd egy ilyen lehetőségre várni.
De mi most kiélveztük minden percét. Volt hógolyózás, hóember építés, csúszka-mászka, kergetőzés. Jókedvű pillanatok.
Kezdésnek letudtuk a nehezét. Megmásztuk, kicsit szuszogva, kicsit izaddva, pihegve, útközben folyamatosan vetkőzve, az ország csúcsát, Kékestetőt. (Néhány szülő kicsit túlgondolta ezt a téli túra öltözködést, mert ennyi ruha -20 fokban is bőséges lett volna). Odafent aztán tartottunk egy kicsit hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk és megújult erőkkel vágtunk neki a sípálya hosszú lejtőjének. S bizony úgy eltelt rajtunk az idő, hogy Mátraházára érve úgy döntöttünk, rövidítünk a tervezett úton és egy másik, haladósabb ösvényen ereszkedtünk le Sástó felé.
Néhol ködbe burkolózó erdőben, máshol derengő napsütésben haladtunk, és hát na, erre is akadt azért érdekesség. Kóstoltunk forrásvizet, végignéztük a tanösvény táblákat, megnéztük Sástó kilátóját, megvizslattuk a tavon vágott lékeket (természetesen csak a partról), a kacsákat viszont hiába kerestük. Talán melegebb helyre húzódtak télvíz idejére.
Úgy repült az idő, hogy hamarosan már a sástói buszmegállóban vártuk az érkező buszunkat, aztán a gyöngyösi vasútállomáson egy kis barkóbázással ütöttük el a vonatunk indulásáig hátra lévő cirka háromnegyed órát. S hát a vonatok melegében egy kicsit el is punnyadtunk, mire Jászdózsa állomásán délután 5-kor letett minket a Kis Piros.
Gratulálunk minden résztvevőnek! Szép, élménydús napot töltöttünk a hegyen!
S most így, hogy a zimankós idő ismét beköszöntött, már egészen biztos, hogy épített kiskománk, a "turisztikás hóember" is állni fog még jó darabig a Kékes oldalában!