Élménytúra drótszamáron avagy bringával a Balaton körül II.
Hát eltelt. Eltelt ez a hónap is, eltelt a nyár is. Eltelt, de nem csak úgy, szürkén, mindennaposan... Hiszen megtöltöttük kalanddal, élményekkel, feledhetetlen emlékeket gyűjtöttünk ismét, és majd egyszer, néhány hónap vagy évek-évtizedek múlva is jó érzés, büszkeség lesz rá visszagondolni.
Felidézhetjük a varázsát a meleg balatoni nyáresték hangulatának, a tájban suhanó bringás gördüléseknek, az emelkedőknek, melyeknek a tetején mindig ajándékként várt minket a lejtő és a vasparipák megkönnyebbült vágtája. Felidézhetjük a kempingezés páratlan feeling-jét, ahol mi már tudjuk hogy a "messzi a mosdó...kevés a mosdó...elfogyott a melegvíz...kemény a föld...leeresztett a matrac...horkol a szomszéd...feszítsd meg jobban a sátrat...elhajlott a cövek...jönnek a szúnyogok..." hatalmas problémák ellenére, a legjobbat lehet aludni egy fárasztó nap után, a szabad levegőn! A legjobbat lehet beszélgetni, együtt nevetni a csapattal! Ahol a legfinomabb a görögdinnye és az együtt elfogyasztott reggelik, vacsorák...És ettől már majdnem feledhetetlen az élmény. Kell még hozzá egy bakancslistás terv, egy közös álom, egy remek úticél és kell egy jó csapat! Mindig működik!
Augusztus közepére nálunk, minden hozzávaló összeállt.16-án, szombaton hajnalban, egy lelkes kis társasággal, nekivágtunk az idén már 5 naposra tervezett, balatonkerülő bringatúránknak. Már Jászdózsáról nyeregben, hisz így az igazi! Vámosgyörkig meg is lett a bemelegítő 20-as. Ott aztán az Ezüstpart Expressz jól bevált, magaspadlós kerékpárszállító vagonjára felküzdöttük a "kicsinyke" csomagokkal megpakolt, jócskán lesúlyozott bringákat, hogy aztán Balatonaligán leszállva, a Magyar Tenger partján folytathassuk a nyár nagy kalandját.
11 után, néhány perccel (egy kis késés nélkül el sem hinnénk, hogy a MÁV-val utazunk ) neki is vágtunk első napi etapunknak. És idén úgy gondoltuk, hamar túl leszünk a nehezén, ellenkező irányból kerüljük a Balcsit, mint tavaly. Hát irány az északi part emelkedőkkel tarkított, ellenben csodás látnivalókat és panorámákat tartogató szakasza! Az emelkedőkhöz a szállásig még várt ránk cirka 53 km és kapásból megnyertük mellé a nyár egyik legforróbb napját is. "Kemény vagy Csoki!!!" S bár időnként még szerelgetni is megálltunk (szokás szerint, mert enélkül nem Balatonkerülés a kerülés...nemhiába, csökönyös jószág ez a drótszamár), jutott idő pihenőkre, fagyizásra, egy-egy hűsítő fröccsre, kávézásra, Füreden egy hosszabb ebédszünetre is. Tihany szabadstrandján egy hűsítő csobbanásra, az Aszófői halsütőnél egy ízletes vacsorára is. Még a sátrainkat is világosban állítottuk fel Örvényesen, és ugyan már erőteljes szürkületben, de a Platán Szabadstrand is belefért még a napba. Sőt, a csobbanás után egy retrobuli is a parton.
Reggel szeles, kicsit borongós időre ébredtünk. Sátorbontás után irány a helyi kisbolt, reggeli a bringáspihenőnél. Aztán még elgördültünk Örvényes matuzsálem vízimalmához, és középkori templomához, mert mindkettő egyedi látnivaló! Csak ez után csaptunk a vasparipák közé és vágtattunk végig (egy kis oldalszéllel) az északi part dimbes-dombos vidékén. Na bevalljuk, a nagy vágtatás azért az emelkedők környékén néha poroszkálásba váltott, de legyűrtük az összes megpróbáltatást! Nem is kellett sietnünk. Az idő is kellemesre hűlt, az esők is elkerültek minket, a táj is fantasztikus volt. Badacsony egy hosszabb, ebédszünetes megállóra csábította a csapatot, Vonyarcvashegy Szépkilátója pedig egy csodás panorámás pihenőre. S innen már csak pár km volt Gyenesdiáson a kemping, ahol 62 km után a ménes lepihent. A sátrak felálltak (ez mindig különleges procedúra ), a csapat felfrissült. Irány a part! A diási piac büfésora és a játékstrand ismét jó esti programnak bizonyult.
Harmadnap kipihenten ébredt a társaság. Ugyan ez az első fél órában nem mindig látszik, de az első kávé majd a Keszthely széli kisboltnál elfogyasztott reggeli után sokat javult a helyzet. Üdén, frissen felkerestük Keszthely néhány nevezetességét és átgurultunk a hétfő reggel ellenére, láthatóan alig ébredező városon. Jól haladt a konvoly, jól álltunk idővel is. Km is kevesebb volt tervezve erre a napra, így felvetettük, tegyünk egy kis kitérőt és nézzük meg a Csillagvárat Balatonszentgyörgyön! Remek döntésnek bizonyult, hogy bevállalta a csapat. Több órát nézelődtünk az egyébként nem nagy alapterületű, de színvonalasan berendezett várban és a mellette álló csárda környékén.
Aztán a Balcsihoz visszakanyarodva, a balatonberényi strand büféjeinél megtartottuk az ebédszünetet. Balatonfenyvesen csobbantunk (volna) egy nagyot, de itt már csak bokáig ért a pancsi. Mindegy, felfrissülni ez is jó volt. Délután 5 óra magasságában, 59 km gurulás után érkeztünk meg Balatonlellére, harmadik szálláshelyünkre. Lecövekeltük a palotákat és még kinek-kinek egy pancsi a közeli szabadstrandon, egy jó vacsi a parton, vagy egy kis dinnyézés a kempingben, estig megvolt, mielőtt nyugovóra tértünk.
Negyedik nap kényelmesen ébredeztünk, bevásároltunk a közeli boltban, és még a kempingben meg is reggeliztünk, hiszen ismét kevesebb km várt ránk. Már induláskor tervezgettük, de a balatonszárszói pihenőben el is döntöttük, ismét teszünk egy kis kitérőt ezen a napon is. Így ejtettük útba, Balatonföldvárról kikanyarodva a Kőröshegyi-völgyhidat és ugyan csak kívülről, de a Széchenyi-kastélyt is. Innen aztán vissza Földvárra, majd Szántódra vettük az irányt. Kis pihenő, hideg limonádék, finom gulyásleves, sütik és még a komp megvizslatása is belefért a megállóba. Aztán Zamárdin ismét lazultak a drótszamarak, fürödtek a gazdáik. A strandok tömve, nyüzsgött a déli part hétköznap is. Legalább is erre. Siófokra átérve mintha kicsit enyhült volna a népsűrűség, még az Aranyparton sem volt tömeg. Pedig máskor alig-alig lehet átpréselődni a Petőfi-sétányon. Most zökkenőmentesen suhantunk át a kempingünk felé.
Ismét jó kis távval, 52 km-el a kerekekben érkeztünk meg, és vertük fel sátrainkat a legszimpatikusabbnak tűnő füves placcra. Közel a mosdó, van étterem, bolt, büfé, strand... valódi kánaán volt ez a drótlovasoknak. Halmoztuk is az élvezeteket, még estig, így, ebben a sorrendben, majd cserélgetve is. Néhányan még nem voltak rest, és visszapattanva a bringára, az esti forgatagot, koncerteket is megnézték az Siófoki kikötőben. Jutott idő mindenre, hiszen reggel nem kellett korán kelni, még 1 napot lazulhatott a társaság.
Az utolsó nap a strandolásról, közös ebédről, pihenésről szólt. Nyeregben mindössze csak 9 km-t gurultunk, délután, Aligáig. A magaspart azért felidézte első napi emlékeinket a balatonfelvidéki emelkedőkről, de ez már szinte semmi volt. Hipp-hopp odaértünk az aligai vasútállomásra és csak várnunk kellett a vonatot. Jött is, kicsike késéssel, hogy Vámosgyörkig fuvarozzon minket és mostanra egész jól betört vasparipáinkat. Pedig már épp kezdtünk belejönni. Mindenbe. Ment a gurulás, (már a fenekünk se fájt), ment a sátorállítás, (és még jót is aludtunk), a szerelés már nem ment, (minden megjavult), a víz és az idő is szuper volt. Imádtuk a gördülést, a szabadságot, a tájat, az egész Balaton kerülés hangulatát.
De a vonat jött, vitt és letett Györkön. Mi pedig ismét nyeregbe ültünk, és már erőteljes szürkületben nekivágtunk az utolsó 20 (40) km-ünknek. (Hárman még Jászapátiig gurultak!) Hosszú, kivilágított konvolyunk koromsötétben érkezett meg Jászdózsára és csilingelő csengőszó mellett suhant át a falun. Nah, ilyen a hazatérők öröme. Az otthon mégiscsak otthon. Azért mellékesen megjegyeztük, ez a bevonulás, december elején, tuti lekörözné a nagyszakállú szánját. Volt feelingje, na!
Ahogyan annak a cirka 280 km-nek is, amit letekertünk augusztus 16-tól 20-a estig. Az együtt töltött 5 napnak, egy álom első (második) teljesítésének, a Balatonnak, a gurulásnak. Át kell ezt élni, körbeírva úgy sem olyan. Néhány hónap, év vagy évtized után visszaemlékezni pedig arra nem is lehet, csak amit átéltünk, aminek részesei voltunk! Úgy mint mi, 15-en, Veletek, most, ennek a nyári kalandnak!
Köszönjük nektek, hogy belevágtatok, ismét vagy elsőre, ha kicsit félve is, vagy kétségek között. Azt hiszem, senki nem bánta meg! Induláskor többen tartottak az újtól, a kudarctól. Ez most remek igazolása annak, hogy sokszor többre vagyunk képesek, mint amennyit magunkból is kinézünk.
Gratulálunk mindenkinek! Szuper csapat voltunk!!!