Fertő-tó és a Hanság két keréken

Hát eltelt a nyár. Gyorsan tovaröppent a sokszor véget nem érőnek tűnő forró napjaival. A régóta tervezett nyaralásokkal, a rögtönzött kiruccanásokkal, hűs csobbanásokkal és langyos estéivel együtt. Igyekeztünk kihasználni minden pillanatát, megélni minden élményét, kalandját. Így hát az augusztus végi többnapos tekerésünk most sem maradhatott el. De idén nem a "magyar tenger", hanem a Fertő-Hanság és Burgenland "tengeréhez" gördültek kerekeink.

A határon átnyúló, világörökségi helyszínné nyilvánított Fertő-kultúrtáj, a szikes, szigorúan védett természeti értékekkel bíró Hanság, Burgenland sok száz hektáron elnyúló szőlőültetvényei és a Fertő-tó kerülése remek úticélnak ígérkezett. Három napba próbáltuk a legjavát belesűríteni…

Augusztus 20-án, a késő reggeli órákban érkezett meg a csapat és a vasparipa ménes Fertőújlakra, első szálláshelyünkre. Gyors beköltözés, nyergelés és már gurult is a társaság.

Első megálló alig pár km-re, Lászlómajor, az egykori Esterházy gazdasági központ, most interaktív, a Hanság élővilágát és mesterségeit bemutató kiállítás. Udvarán már feledésbe merült régi gyümölcsfajták termettek, a karámokban szürkemarhák és bivalyok töltötték csendes napjaikat. Majd kissé odébb a Kócsagvár, a Fertő-Hanság Nemzeti Park központi épülete, mely önmagában is érdekes látnivaló különleges nádfedeles tetejével.
Aztán Sarród csodás kis tájjellegű házai közt elgördülve érkeztünk Fertődre, az Esterházy kastélyhoz, ahol épp a Szent István napi forgatag is zajlott, kézművesvásárral és az elmaradhatatlan gasztro-kínálattal. A lángos és kürtős kalács elmaradhatatlan kellék a rendezvényekről. Délutáni óráink hát itt teltek, s mire megnéztünk mindent, jócskán le is jártuk a lábainkat.

A napba még azért belefért a Hansági-főcsatorna mellett, a Fertő-tóra néző madármegfigyelő torony felkeresése is, bár nagy bánatunkra most kiszáradt mederre néztünk. A Fertő alacsony vízszintje miatt ez nem ritkaság, mégis furcsa volt látni a máskor madaraktól hemzsegő nádasok helyett, a kifehéredett, sós sziktájat.

Árválkodó gémeskutak mellett érkeztünk vissza a szálláshoz, s a nap zárása képen még beültünk a mellette álló Mexikópusztai Betérőbe. Erre felé is nagy volt a hőség és a napsütés, árnyék kevéske, így igencsak jól esett mindenkinek egy-egy pohár frissítő, hideg sör, fröccs, limonádé…
S mire a szálláson vacsorához, beszélgetéshez láttunk, megérkezett az égi frissítő is. Nem kevés, végre valamire való éltető zápor. És esett még biz éjjel is, a száraz Fertő-tájra…

Másnap üdítő volt a reggel. Már-már azt hittük, hogy a délelőttre tervezett strandolástól is elköszönhetünk. Összecsomagoltunk, felpakoltunk bringáinkra és rátapostunk a pedálokra.

Az osztrák határt hamar elértük és néhány "határszelfi" után gurultunk is tovább. A tóparti kis települések üzleteit vadásztuk, friss reggeli reményében, de az elsőn nem jártunk sikerrel, bezárt a boltja. Illmitzen viszont jókora élelmiszeráruház mellett, egy bringás pihenőnél tudtunk megállni, így minden adott volt az energiapótláshoz. Közben még a nap is kisütött, melengetőn, így mire innen az illmitzi strandot elértük, már csobbanásra alkalmas volt a Fertő-tó. 😊 Bár a vízszint láthatóan lejjebb van a szokásosnál, erre felé kavicsos és - a téli jégzajlás miatt,- nádtól mentes a tópart, fürdésre elsőrendű hely. (Hát, "a sógorék" kicsit szerencsésebbek, mert a magyarországi részek ki se látszanak a buja növényzetből.) No, itt jócskán el is időztünk.

A strandtól elköszönve nagy lendülettel csaptunk a drótszamarak közé, mert jónéhány km volt még a napból hátra. Haladtunk is tempósan Pátfalu felé. Út közben belefért egy rövid pihi, egy tóparti, hangulatos borozó teraszán, majd a közeli kilátó/madármegfigyelő torony és fedett kerékpáros pihenő mellett is megálltunk. Itt szedhettük össze az első defektet.
Pátfalun sokszáz éves szélmalom és tengerpartok feeling-jét idéző világítótorony a kikötőben, ücsörgés a mólókon és finom fagyi lassította a tempót. Na de most már belecsapunk, mert borul is jelszóval, alig pár km után láncszakadással lettünk gazdagabbak. Ám a szervizelés gyorsan ment, így mire Nezsíderen megvettük a vacsorát, ismét menetkész volt a csapat. 

Gyönyörű, ápolt szőlősorok között tekertünk, immár a tó északi partjain. A Lajta-hegység színesedő oldalában, remek panorámapontokat érintve érkeztünk meg Fertőszéleskútra, ahol még tettünk egy gyors kanyart a sokszáz éves házak közt már messziről pipiskedő Török-torony felé és eltekertünk a település szép erődtemploma mellett is.

Késő délután érkeztünk meg Feketevárosba, a partszéli üdülőövezetben elnyúló jókora kempingbe. Hamarosan már a sátrak is álltak, otthonosodott a terep. És addigra megérkezett a nap közben minket szerencsére folyamatosan elkerülő eső is. Csendes zápora cirka másfél órára kényszerített csak tető alá minket, aztán maradt a langyos, párás este. Így tért nyugovóra a csapat. Aztán éjjel jött a Lajta felől fújó, sátorcövek erősítést igénylő viharos szél, hogy ne csak a nappalaink, de az éjjelek is izgalmasak legyenek….

Harmadnap reggelre aztán kicsit enyhült a szél, de sejtettük, ez elállni nem igen fog. Ha szerencsések vagyunk, legalább nem vált irányt és Burgenland-ban leginkább oldalszélben, a magyar területeken pedig még akár hátszélben is tekerhetünk. Ha már ezen a napon emelkedőkkel is kell harcot vívni, legalább ennyi jó legyen benne. S úgy is lett. 

Egy-két rövidebb szakaszt leszámítva, mikor a tóparti nádasok a Lajta felé kényszerítették utunkat, mert akkor azért éreztük, egész nap így tekerni, ennek a fele se lenne móka. De leginkább dél felé haladtunk, így jó volt. A táj fantasztikus, a kis tóparti települések hangulatos, öreg házai közt is akadt bőven látnivaló.

Ruszton ismét feltöltöttük az élelmiszerraktárakat és megnéztük a gólyák városának történelemkönyvekbe illő, mutatós főterét is.
Fertőmeggyesen megálltunk a kikötőben, elbúcsúzni a vízparttól, hisz itt érintettük közvetlenül utoljára. Felkerestük a víziszínház híres díszletét, a hatalmas szabadságszobrot és a méreteivel versengő világítótornyot. Útba ejtettük a parkolóban sorakozó kistraktorok kiállítását és nyaltunk egy isteni fagyit, mielőtt átgördültünk volna Magyarországra.

A határon meg is álltunk rögtön, hisz közvetlenül itt áll a perzsa napisten tiszteletére vagy másfél ezer éve épült Mithrasz-szentély, amit nem szabad semmiképp kihagyni. S innen már csak rövid tekerés Fertőrákos, ahol ugyancsak akad egy s más látnivaló. Mi is elidőztünk a hatalmas fertőrákosi kőfejtőben. Bejártuk tanösvényét, leereszkedtünk a hegy gyomrába, megnéztük a több, mint 700 férőhelyes színháztermét, kiállításait. 

Aztán a rövid ebédszünet után elgurultunk a püspöki kastély és a fertőrákosi pellengér mellett és belecsaptunk a javába. Megérkeztünk a Fertő-táj dimbes-dombos vidékére, ahol bizony előfordult, hogy leszállásra kényszerítette a csapatot egy-egy keményebb kaptató.

Felüdülés volt kicsit megpihenni Balf savanyúvíz kútjánál, ahol a gyógyhatású nedű, gyönyörű zsolnai porcelánnal burkolt ivókútból csordogál. A kóstolók kisebb-nagyobb örömére. Mert hiszen savanyúvíz lévén van ennek egy érdekes íze. Sokak által kedvelt, de vannak akik meginni se tudnák. Minden esetre gyűjtöttünk itt egy kis erőt és hamarosan tovább indultunk immár a tó déli partján kerekezve.

Legközelebb Hidegségen, a Papkert nevezetű, védetté nyilvánított, alig 2 ha-os, de 21 forrással büszkélkedő meditációs parknál álltunk meg. Tettünk egy rövid sétát, ittunk egy finom délutáni kávét, s csak utána szálltunk ismét nyeregbe. Szinte megállás nélkül, jó tempóban haladtunk egészen Fertődig. Majd innentől már az első napról ismerős úton, de erős szembeszélben fordultunk észak felé, Fertőújlak irányába. Lakott területen még csak-csak, a házak közt ellavíroztunk, aztán onnan kiérve már csak a ritkás facsoportok, bokrok szélárnyékát élvezhettük. Az utolsó km-eken pedig a viharos túlerővel küzdve, alig döcögve haladt a társaság. Kifárasztott, megizzasztott minket a Fertő-tájon cseppet sem ritka, erős nyugati szél, mire az első szálláshelyen hagyott autókig elértünk.

Ám annál nagyobb volt a teljesítés öröme. Körbeértünk, ezt is megcsináltuk! 157 km-t tekertünk a 3 nap alatt, festői tájakon, pazar borvidékeken, nyárban és őszben, napsütésben és … esőben nem! :-D Megcsináltuk. A 3 nap minden izgalmával, szerelésével és pancsolásával, sátrazással, bakancslistás helyek kipipálásával. Sok-sok vidám perccel, nevetéssel. 

Mindenki. Jó csapat voltunk!
Gratulálunk minden résztvevőnek! 

JóKa-Túrák