Gyalogtúra a Nagy-Fátra főgerincén
Végre itt az ősz, az ezer színű, lágy, langyos szellővel simogató. A túrázók régen várt "tökéletes időjárása". Legalább is nekünk pont ilyen jutott a hétvégére, felvidéki túránk napjára. Merthogy a kánikula múltával, idén ősszel is magashegyi terepre vágyódtak bakancsaink. Kárpáti bércekre, a Nagy-Fátra vonulatai közé, sőt: tetejére vezetett utunk.
Az apró, alpesi hangulatú, csinos kis faluból, a hatalmas hegyoldalak közé ékelődött, hosszú völgyben megbújó Turecka-ból indult csapatunk. Kis gyöngyszem, alig pár éve még népszerű síparadicsom. Ma síturizmusa romjaiban, cserébe csendes, végtelenül békés utcák és táj várja az ide látogató turistákat. Romantikusan gyönyörű kis település, hasonlóak erdei ösvényei is. Ugyan bármerre indul innen az ember, csak kaptató várja. Meredekebb vagy enyhébb, de biz fölfelé visznek ezek...
Mi a lassabban emelkedő, cserébe jóval hosszabb utat választottuk a csúcs felé, hisz belefért ez is bőven az időnkbe, s legalább valóban élveztük a tájat, a festői panorámát.
Meglepően jól is koptak a km-ek. A lomberdős hegyoldalt észrevétlenül fenyvesek kezdték felváltani, majd törpefenyők jelentek meg az ösvény mellett. Látványosan mutatva, amint az alig 600m magasságban lévő faluból elértük az 1000 - 1300 m-es tengerszint feletti magasságokat. S hol volt még a vége? Hamarosan a bokrok is elmaradtak, csak a széles, kopár, gyephavasi gerincen kanyargó út maradt a talpunk alatt. A táj kinyílt, ragyogó égbolt, felettünk a bárányfelhők és a szuper körpanoráma volt fáradozásunk jutalma.
Hol a fenyőcsoportok közül kibukkanó sziklaformációkon, hol az Alacsony- vagy Magas Tátra havas csúcsain kattogtak fotóink. Nem is iparkodtunk. Ráérősen sétáltunk a Fátra főgerincén, az előttünk egészen közelinek tűnő (de csak tűnő), 1574 m magas Krizna csúcs felé. A csapat nagy részével ugyan is ezt terveztük meghódítani. Aki még ennél is nagyobb kihívásra vágyott, az egy kisebb csoportban elindulhatott tovább a hullámzó gerincen észak felé. Még 5 km és néhány alattomos emelkedő után ők meghódították az Ostredokot (1596 m), a Nagy-Fátra legmagasabb csúcsát.
A "csúcsélmények" és kis pihenő után mindenki megkezdte az ereszkedést vissza, a Turecka felé. Az emelkedőknél is fárasztóbb, meredek lejtő vezetett az egykori sípályák nyomvonalán. Térdeket nem kímélő terep, pedig jól járható, gyönyörű füves réteken kanyarog az út. Hosszú gyaloglás után értük csak el ismét az erdőhatárt, ahol ösvényünk be is tért a fák közé, nem maradtunk az egykori sípályán. Széles, jól jelzett turistaút vezetett be a falu üdülőrészébe, majd pár száz méter erejéig még visszatértünk az erdei tisztásokra, mielőtt megláttuk az első utcát. Csilingelő birkanyájak és erejét hangjával fitogtató gímszarvas bőgése kísért be minket a településre. Koraestére járt az idő.
Jóleső elégedettséggel huppant le a csapat egy része a főtéri egyszem vendéglátóhelység teraszán, egy-egy pohár szlovák sör vagy kofola mellé. Mások rögtön a szemben parkoló buszunkhoz igyekeztek megpihenni. Annyi bizonyos, mindenki egy nehéz, de gyönyörű napon, sok-sok élményen volt túl, ahol felejthetetlen emlékek születtek. Magashegyi csúcsokat hódítottunk, ahol ki kicsit, ki jobban elfáradt, de a valódi túrázót ez nem tántorítja. Reméljük gyorsan kipiheni, kiheveri mindenki a megpróbáltatásokat!
Büszkék vagyunk az egész csapatra és GRATULÁLUNK a teljesítéshez!!!
JóKa-Túrák