JóKa-Túrák az Országos Kéken 17. Vágáshutától Makkoshotykáig

2025.04.05

Szombaton, a hirtelen jött telet megelőzve, a JóKa-Túrák csapatával nekivágtunk 17. kéktúra etapunknak, s egy remek zempléni kalandozás lett belőle! Kora délelőtt napsütéses, langyos időben érkeztünk meg a hegység keleti oldalán, egy keskeny völgyben megbújó Vágáshutára, a megye legapróbb, de igen szemrevaló, hegylábi településére, mely egykoron számos üveghutának adott otthont.

Később vándoriparosoknak állt a lakossága, s messze vidékekre eljutottak portékáikkal. Mára csendessé vált a kis falu. Néhány vendégház és az idilli táj nyújt felüdítő pihenést az ide látogatóknak. Itt aztán valóban semmi nem zavarja meg a nyugalmat. A főutcán is mindössze egy kényelmesen sétálgató cirmossal és a háremére vigyázó peckes kakassal találkoztunk.

A kéktúra igazolópecsétjének begyűjtése után hát innen vágtunk neki az egész napra bőségesen kijutó zempléni emelkedőknek. Meredeken kaptató szurdokvölgyben emelkedve értük el a Cserép-tó nyergét, ahol tó ugyan nincs, csak egy jókora pocsolya és szépen faragott kopjafa áll az erdei pihenőpadoknak is otthont adó réten. Innen szép kilátást nyújtó erdészeti úton oldalaztunk tovább a hegyen, egészen Brezsina napsütötte tisztásáig. Ott aztán kényelmesen nekiheveredett a csapat és tartottunk egy ebédszünettel összekötött pihenőt. 

Már kezdtünk elbambulni a kellemes időben, így erőt vettünk hát magunkon és összecókmókoltunk az induláshoz, mielőtt tényleg elnyomott volna mindenkit az addig legyűrt emelkedők fáradtsága Leereszkedtünk a Bányi-nyereg aszfaltos útjára és azon alig pár lépést megtéve, a túloldalán ráfordultunk a Nagy-Nyugodó hosszú, izzasztó kaptatójára. Itt már javában a Sátoros-hegyek között koptattuk az ösvényeket. S alig jártunk még a Borz-hegy környékén, mikor már láttuk, és sajnos hallottuk is a közeledő égi áldást. 

Éppen kiértünk az erdőből egy irtásos hegyoldalba, mikor meg is érkezett, haragos, viharos széllel a zápor. Gyorsan felöltöztette a csapatot esőkabátokba. És nem is az alig fél órás eső, ami el is állt, mire a Nagy-Nyugodón lévő pecsételőpontot elértük, inkább a hirtelen lehűlt levegő és feltámadó szél volt a kellemetlen. Szerencsére ez is alábbhagyott, sőt, olykor még a nap is kisütött, mire ismét lefelé indultunk a hegyről, vissza, a Bányi-nyereg irányába.

Innentől már nem is volt nagy kaptatónk, csak enyhén hullámvasutazott velünk az út a Bancsi-gödör és az öreg Rákóczi-fa érintésével, egészen a Cirkáló-tanyáig. Itt újra megállt a csapat, egy hosszabb pihenőre, hiszen aznapi harmadik pecsételőhelyünk volt ez. Az öreg tanyaépület karámjának oldalán ott lógott a kéktúrás bélyegző, amihez szépen sorban odajutott mindenki. Közben megetettük a tanya (egyébként láthatóan jól tartott) fekete, bozontos szőrű, barátságos őrzőjét. Ki tudja, hányféle szendvicset kóstolt meg az ott tartott kis pihenőnk alatt... Megkörnyékezett még két szürke cicus is minket, és mást nem is láttunk a rozzant épületek körül. 

Dolgunk végeztén aztán innen is tovább álltunk, tovább, a már egészen közeli Makkoshotyka irányába. Az erdőből kopasz dombhátra kanyarodott az ösvény, és itt kinyílt a táj, meglett a panoráma! Észak-északkeletre a Zemplén tömbje, és az egészen távolinak tűnő, mögöttünk hagyott Sátoros-hegyek, míg dél felé, a már síkon kanyargó Bodrog irányába is remek volt a kilátás. Az alattunk lévő falun túl pedig ismét hegycsúcsok emelkedtek, a kéktúra egy következő alkalommal bejárni tervezett ösvényeivel.

De mi most csak Makkoshotykáig terveztük, így a Meczner kápolnát és kastélyt elérve, a faluszélen beütöttük az utolsó pecsétet aznapra, majd a központ felé vettük az irányt, ahol még éppen nyitva találtuk a kisboltot is. Kicsit felturbóztuk a forgalmát, amit láthatóan nem is bánt az eladó hölgy. A kicsike zsákfaluhoz, szűkre szabott kínálatot, maximálisan ellensúlyozta a kedves és gyors kiszolgálás. A társaság minden óhaja teljesült. Kávé, forró csoki, szendvics, édesség, sör... itt nem volt lehetetlen kérés... A 23 km-től és 800 m szintemelkedéstől kellemesen elfárad csapat fel is töltődött, mire a megérkezett értünk a buszunk.

OKT 17.

Kiugrottunk a faluszéli sárral kikent bakancsainkból és sietősen ültünk fel jó meleg buszunkra, mert odaki már híre sem volt ugyanis, a délelőtti koranyárnak. Csípős, élénk szél rontotta, a már egyébként is jócskán lehűlt levegőt. Elégedetten nyugtáztuk, hogy a délutáni rövid esőt leszámítva, szuper időnk volt a túrázásra. Az egész napra jósolt cudar idő, viharos szél, csak estére érte el a Zemplént, így ragyogó, színes-illatos-madárfüttyös tavaszi erdőben sikerült túráznunk.


Köszönjük, hogy ismét együtt gyűjtöttük az élményeket, együtt tölthettük Veletek a napot! És gratulálunk minden résztvevőnek! 

Májusban tartsatok velünk a Magas-Börzsöny gyönyörű tájaira is!

JóKa-Túrák