JóKa-Túrák az Országos Kéken 18. Kóspallagtól-Nógrádig
Újabb hónap, újabb programok. Most épp túrával indítottuk a májust. Havonta megtartott Kéktúránk, májusban, a Magas-Börzsöny bércei közé vezetett. A Kóspallagtól Nógrádig bejárni tervezett, s azóta bizony teljesített szakasz, az Országos Kéktúra egy kihívásokban bővelkedő része. Nem kevés a táv, nem kevés a szintemelkedés sem. Ám a Börzsöny vadregényes szépsége, a szép panorámák, a hatalmas bükkösökből álló oszlopcsarnokos erdők, gazdag élővilág és a jó társaság feledtet minden fáradtságot!
Szombaton hát így sikerült legyűrnünk a 25,5 km-t és cirka 1010 m szintet tartogató etapot. Szerencsére az időjárás is igazi kirándulóbarát klímával, szűk 20 fokkal és szép napsütéssel járult hozzá a tökéletes naphoz. Nem kellett sietnünk, ezt a napot reggeltől estig a Börzsönyre szántuk.
De nem is nagyon tudtunk volna, hisz rögtön indulástól erős kaptató fárasztotta a csapatot. A kóspallagi kálvária mellett haladva értük el a Kisinóci Turistaházat, első kéktúrás bélyegzőhelyünket. Nos, itt szusszantunk is egyet, mert ugyan eddig is, de ezután még inkább bekeményített a hegy.
Hosszú-hosszú km-eken át csak folyamatosan, hol lankásabban, hol meredekebben, de végig emelkedett az utunk. Igazi megkönnyebbülés volt, mikor órákkal később megláttuk a Nagy-Hideg-hegyi Turistaház magas kőfalait. Bélyegeztünk és elégedetten huppantunk le a napsütötte teraszra, mert tudtuk, van még jócskán hátra, de nagy részét már legyűrtük az emelkedőknek. Kinek-kinek mi, egy hideg sör vagy meleg almásrétes, szendvics vagy kávé, de nagyon jól esett. Az ücsörgés is. Így csak jó fél óra elteltével indultunk neki újra. Kevéske lejtő, aztán ismét mászás, nem kevés, a Csóványos tetejéig.
A hegység legmagasabb csúcsán végül mégiscsak megpillantottuk a geodéziai toronyból átalakított kilátót. Bizony mászás ide-mászás oda, fel is mentünk, vitt a lendület. Talán mert tudtuk, hogy aznap már nem is vár ránk több emelkedő, nagyjából letudtuk mindet. A túra távjának viszont még a felét sem... Meggyönyörködtük a fentről nyíló körpanorámát, ami ugyan a párás levegő miatt nem volt tökéletes, de így is elég jó volt. Remekül látszott a Börzsöny egykori vulkáni krátere, a Dunakanyar a szemközti hegyekkel, a keletre elterülő Cserhát, a pipiskedő Naszállyal. Büszkén nyugtáztuk, azt már megmásztuk.
Pecsételés és kis pihenő után kezdtük csak meg ereszkedésünket, s valamivel gyorsabban haladt, mint fölfelé, azért mégiscsak lassan koptak a km-ek. Sőt, egyre lassabban, ahogy szaporodtak.
Már a késő délutánban jártunk, mikor megpillantottuk a Nógrád széli réteket, s feltűnt a település fölé magasodó, dombon álló vár tornya. Itt már kétfelé vált a csapat is. Néhányan még tempósabban haladva, hamarabb elérték a falut, míg egy páran kissé lemaradva érkeztek, de bevállaltak még egy utolsó mászást a napra, és meghódították Nógrád várát is. Egészen biztosan nem bánta meg senki, aki felmászott. A naplementében igazán gyönyörűek voltak a romos várfalak, és különleges hangulatot adott a környező hegyeknek is a koraesti fényvarázs.
