JóKa-Túrák az Országos Kéken 21. Regéctől-Makkoshotykáig
Idén október 11-én volt a KÉKTÚRÁZÁS napja. Az emléknapja annak, hogy 46 évvel ezelőtt az MTV 10 tagú forgatócsoportja, élén Rockenbauer Pál rendezővel, végigjárta az Országos Kéktúra akkor 1124 km hosszú útvonalát. És elkészült a magyar filmtörténelem talán legtöbbek által ismert és kedvelt ismeretterjesztő sorozata, a "Másfél millió lépés Magyarországon", melynek legfőbb célja hazánk tájainak, természeti és kulturális értékeinek, az ott élő embereknek a bemutatása, a természetjárás népszerűsítése volt. S így, 46 év távlatából is bizton állíthatjuk, mindez nagyon jól sikerült.
Hát ennek apropóján mozdul meg minden év októberében az ország sok ezer bakancsos turistája, s járja végig az OKT egy-egy kiválasztott szakaszát ezen a napon. Természetesen mi is tisztelettel adóztunk az ikonikus útvonal és a film készítői felé és a Zemplén gyönyörű hegyei közt, szombaton teljesítettük a Kéktúra egy etapját.
Ugyan nem titkolt teljesítési céllal, már 2 éve rendszeresen, szinte minden hónapban koptatjuk az útvonalat, szorgalmasan gyűjtve az igazolópecséteket, de ilyenkor még a hangulata is más a túrának. Kiválasztunk egy különösen szép szakaszt, s az sem szegi aztán kedvünket, ha az egész országban süt a nap, csak ott van elborulva. Merthát a szombati napunk bizony így indult.
Hajnali indulás, hosszú órák a buszon, s szemerkélő eső érkezéskor Regécen. Esőkabát fel, első pecsétek a füzetben, és irány a hegy! De a táj gyönyörű, a hegyek pipálnak a párától, az erdő végre éled a csapadéktól, gombák ezrei nőnek mindenfelé, és a friss, tiszta, erdei levegőben 49 elszánt túrázó szuszog felfelé a Zemplén gerincére, a hátunk mögött hagyott Regéci vár látványával kísérve.
A csapat vidám, tán ettől, de a természet is kedvet kap és hamarosan eláll az eső. A vízálló csuhák lekerülnek, s végre önfeledten izzadhatunk felfelé kaptatva a hegytetőre. Nincs mit tenni, mi ragaszkodunk hozzá, hogy vizesek legyünk. Viszi a lendület a csapatot, sorra jönnek a szép kilátásokért bevállalt hosszabb-rövidebb kitérők is, s mindre van vállalkozó! Bár a KÉK nem érinti, de csak pár száz méter plusz teljesítésekkel, izgalmas sziklabércek ejthetők útba és mi nem is hagyjuk ki ezeket! Itt még nem fáradt senki, fogynak a km-ek.
Aztán 2/3 távnál már kicsit lassul a csapat. Az Eszkála-erdészháznál tartunk is egy hosszabb pihenőt. Kell az energiapótlás is. Na meg közben az István-kúti után, egy pecsétet is begyűjtünk megint. S immár napsütésben, az ezerszínt öltött erdőben, nekivágunk az utolsó tízesnek Makkoshotyka felé. A Zsidó-rétnél, túl az utolsó emelkedőn, kissé belassul a társaság, néhányak jólesően el is heverednek a fűben. Ám egy rövid pihenő után mégis összeszedjük magunkat és tovább indulunk, hiszen hamarosan naplemente, és itt az erdőben még korábban érkezik a félhomály.
Cifra-kút előtt, a hegyoldalból, még utoljára kinyílik a táj és a Sátoros-hegyek felé szuper panorámával búcsúzunk a gerinctől. Naná, hogy csúszós, mi több agyagos-mancsos erdészeti úton ereszkedünk le a völgybe, s fordulunk rá egy keskenyebb erdei ösvényre. Itt ugyan javul a terep, ellenben a fák közt már jóval sötétebb van, ezért kicsit iparkodunk is, hátha leérünk még, s nem kell előkotorni a lámpákat.
És igen, leértünk. Bár alig értünk aszfaltot, az utcai lámpák hamarosan kapcsoltak is. Mire a főúton lévő buszmegállónál összegyűltünk, már igazán sötét volt. Hiába. Ősz van, s egyre rövidülnek a napok. Ilyenkor már hosszabb túráknál, kötelező segédeszköz a fejlámpa.
OKT 21.
De időben leértünk, majd hamarosan a buszunk is érkezett értünk. A saras bakancsainkat a busz aljában parklópályára tettük, mi pedig felfészkelődtünk helyeinkre. Kinek-kinek beszélgetve vagy bóbiskolva telt a hosszú út, annyi bizonyos, hogy otthon sem kellett senkit ringatni. No nem ez a cirka 25-27 km és 700 m szintemelkedés az oka ennek, csak ez a fránya hosszú utazás. Az olyan fárasztó.