Valentin napján igazi "szeretem" idő volt! Kellemes, napsütéses, koratavaszi idő. A természet is ezerrel, ébredező üzemmódba kapcsolt. Nyíltak a hóvirágok, nőttek a gombák, sarkon-talpon voltak a csigák-pókok-katicák is. Kívánni se lehetet volna szebb időt egy túrához. Hát ilyen idilli körülmények között vágtunk neki szombaton délelőtt a Cserhát lankáinak a JóKa-Túrák csapatával.

Völgyben elnyúló aprócska faluból, Nagybárkányból indultunk most is, mint alig egy hónapja, januárban. Akkor friss, vakítóan fehér hótakaró, szemtelen szél és zimankós idő, most ragyogó napsütés várta a csapatot. Még csak dagonya sem volt, a faluszéli dombhátra kapaszkodó földúton, pedig számítottunk rá. Gyönyörű panoráma viszont igen, a környező dombokra, hegyekre, völgyekben megbújó településekre. És néhány km után, az innen óriásinak tűnő Mátrai csúcsokra is. 

Aztán a kopasz tetőről leereszkedtünk a következő völgybe, Sámsonháza irányába. Egykori kőfejtőjét, a ma már szigorúan védett és igen értékes geológiai bemutatóhelyét ejtettük először útba. Különleges látnivaló a sok millió év földtörténeti eseményeit elénk táró hegyoldal. Vulkáni kitörések, lávafolyások és az egykor itt hullámzó trópusi-szubtrópusi tenger is itt hagyta beszédes lenyomatát. Még laikus szemmel is érdekes látvány. Nem csodálom, hogy a szakemberek rajonganak érte.

Innen kis kitérőt téve az Országos Kék útvonaláról, felsétáltunk Fejérkő várának romjához. Az 1300-as években épült jókora várnak már csak néhány falmaradványa áll, de különleges hangulata, és a szép kilátás miatt nem bántuk meg a plusz utat.Visszafelé dámszarvas bikák látványában gyönyörködhettünk és ugyan ráérősen sétálgattunk a jó időben, de még a falu boltocskáját is nyitva találtuk.

Kis pihenő után újabb völgy és ismét pár km, de viszonylag hamar elértük a Szentkúti-patak völgyét. Sajnos a szentek forrásai a csapadékos időjárás ellenére is csak alig-alig csordogáltak, egyedül a kissé bővizűbb Szűz Mária forrásnál tudtunk kulacsinkba tankolni és kóstolni a csodatévő vízből.

Innen aztán ismét letértünk a Kékről (ez már egy ilyen nap ) és felkerestük a Szent László hasadékot. Rövidke szurdok ez, annál látványosabb sziklafalakkal, melyek szintén a táj geológiai érdekességei. Nyitott könyv erre a Cserhát földtörténeti múltja. A sziklaszorosból kiérve egy rövid kaptató a Meszes-hegy oldalában álló keresztig, majd meredek ereszkedés a remetebarlangokig. A szentkúti remeték különböző lakócélokat kiszolgáló sziklaodújai még így évszázadok távlatából is lebilincselő látnivalók, nem szabad kihagyni, ha valaki erre jár! A barlangoktól tovább ereszkedve értük el Szentkút zarándokhelyét. A kéttornyú bazilikát, a szabadtéri miséző mellett. Következő pihenőnket itt tartottuk, így mindenki alaposan körbe tudta járni a kegyhelyet.

Délutánra járt már jócskán, mikor az utolsó néhány km-nek nekivágtunk Mátraverebély felé. Lankásnak várt, ám talán a legmeredekebb szakasz volt ez, Szentkút felől indulva. Ellenkező irányból kényelmesebb lehet, de innen jól megszuszogtatta a csapatot a Csapás-tető emelkedője. No de ez is csak addig emelkedett, míg fel nem értünk, aztán tényleg lankásan lejtett lefelé, egészen Verebélyig. A falu első zarándokhelye, a 13. századi plébániatemplom mellett érkeztünk a településre. Vagyis annak a 21-es főúttól nyugatra lévő felére. Átbumliztunk egy nagy réten, át a 21-es alatt, és egy hosszú utcán. Így értünk csak el a falu Önkormányzatához, melynek udvarán megtaláltuk az OKT pecsételődobozát is. Beütöttük az igazolópecséteket a füzetjeinkbe és már indultunk is a közelben várakozó buszunkhoz, hiszen még rövidek a napok, és mi jól eltöltöttük az időt ebben a varázslatos tavaszi időben.

Mire elcókmókoltunk és kigurultunk a főútra, a Jászság felé irányozva, már a szürkület is ránk talált. Fantasztikus napot töltöttünk a Cserhát "lankáin". Rengeteg látnivalóval, érdekességgel, szép tájakon, jó hangulatban búcsúztunk az Országos Kéktúra cserháti ösvényeitől.

Köszönjük, hogy velünk töltöttétek a napot!

JóKa-Túrák