Kastélyok és kolostorok a Vértes lábánál - Majk-Mór

Február 21-én, egy kis téli szünet után, ismét útra kelt kirándulós csapatunk is. Bár az időjárás kissé hektikussá vált az utazást megelőző napokban, igazi közlekedési káoszt és zűrzavart okozva a Dunántúlon, mi ezt is megúsztuk. Úticéljainkat éppen elkerülte a havazás, sőt mi több, nem hogy hóban, de gyönyörű napsütésben telt napunk nagy része a Vértes lábánál.

Kora délelőtti érkezésünket követő sétánkat, a Majki-tó partján, még borongós égbolt alatt tettük meg, ám mire a műemlék vízimalom és a Celli Szűz Mária kápolna érintésével megérkeztünk a Kamalduli Remeteség kapujához, az egykori Esterházy-kastély bejáratához, már sejtettük, hogy szép időnk lesz. A tóparti látogatóközponttól a néma remeték otthonáig megtett erdei séta pedig éppen megfelelő volt ráhangolódni a hely különleges voltára, az üzenetre, amit az évszázadokkal ezelőtt itt élt rend ma is elkötelezetten hirdet és képvisel, itt ugyan már csak szellemi és épített örökség útján, de a világ néhány más kolostorában még személyes jelenlétükkel is.

Kedves idegenvezetőnk a kamalduli rend és az Esterházy család múltjában, az épület történelmében is körbe kalauzolta a csapatot, sőt, még az idén 200 éves Herendi Porcelán Manufaktúra kastélyban berendezett kiállításán is. S aztán még ki-ki érdeklődése szerint, egyénileg is bejárhatta a remeteség zegét-zugát, eldugott, csendes, de annál többet mondó helységeit, vagy épp a hajó nélkül maradt templomtorony nyújtotta szép kilátást is élvezhette. S mint a remeteség minden része, itt is, minden egyes lépcsőforduló lelket építő üzenetet közvetített. Tanítások, bölcs jó tanácsok kísérték utunkat. Hát ahogyan hallottuk és reméltük, innen valóban feltöltődve, elcsendesedve térhet vissza a látogató a való világba. A tóparton várakozó buszunkhoz visszatérve mi is csendes nyugalomban ültünk vissza, hogy tovább guruljunk délutáni programunk helyszínére.

Hiszen Mór, az ezerjó városa várt még a csapatra. S a kisváros központjában, az ország barokk kori kastélyépítészetének egyik jelentős alkotása, a Fellner Jakab tervezte Lamberg-kastély. Az élő történelmi és kulturális központként működő épület, főúri rezidencia mivoltának bemutatásán túl sok érdekes tárlattal, régészeti leletekkel, Vasarely kiállítással, emlékszobákkal és még egy sváb tájházzal is várja látogatóit. Nos, mi is elidőztünk itt néhány órát!

Ám még indulás előtt belefért az időnkbe egy kis kényeztetés a közeli kézműves cukrászdában, csak mert megérdemeljük! Hát hogyan is hagyhattuk volna ki a híres sváb sütemények kostolóját, ha már annyit halhattunk kastélysétánk alatt róluk! Nuszstangli, kvircedli és macskapracli.... már a nevük is olyan különleges. Ki ne szerette volna megkóstolni őket? 

Csak a nasi után szállingóztunk vissza buszunkhoz és vágtunk neki hosszú utunknak, a Jászság felé. Örülünk, hogy együtt tölthettük Veletek ezt a szép napot! Páratlan helyeket láttunk, csodás élményeket gyűjtöttük ismét!

JóKa-Túrák