Keszthelytől Sümegig az Országos Kéken 19-20.
Megérkezett a nyári szünet. A családi nyaralások, a hosszabb pihenések ideje. A forró hónapokban, ilyenkor mi is megritkítjuk és átszervezzük kissé, a szokásos "túraprogramokat". Leginkább árnyas helyekre vagy vízpartok közelébe indulunk majd idén is. Ám júniusban még kihasználtunk minden szabad napot. A pünkösdi hosszúhétvégén is talpunkra kötöttük az útilaput, s gyönyörű dunántúli tájakra utaztunk kéktúrás csoportunkkal. Itt is töltöttük mindhárom napot, egy retró hangulatú, sümegi kemping faházaiban megszállva.
Tervünk pedig, a Keszthelytől Sümegig tartó, kb. 50 km-es kéktúra szakasz végig járása volt, 2 etapra és egy sümegi városnéző napra osztva a hétvégét. Így hát már érkezésünk napján belevágtunk a hosszú útba.
Túránkat Zalaszántóról kezdtük meg, késő délelőtt, ragyogó napsütéses, meleg időben. Persze egyből kaptatóval, hiszen föl kellett másznunk Európa legnagyobb budhista templomához, a Béke-sztúpához. Itt ütöttük be a bélyegzőfüzetekbe első pecsétünket is. Üdezöld, bükkös szálerdőben folytattuk utunk, majd magas füvű, virágos rétekre ereszkedtünk. A kellemes sétát hamarosan ismét meredek emelkedő váltotta, ami ki is tartott egészen a Tátika hegy csúcsáig és az ott álló várromig. De a megfáradt csapatot odafent kárpótolta a szép panoráma. A várfalról még a Balaton-felvidék tanúhegyei és maga a Balaton is remekül látszott. S itt már túl voltunk szinte az összes emelkedőn, amit aznapra a táv tartogatott. Innentől kényelmes ösvényeken, erdészeti utakon haladtunk a Sarvalyi-erdészházig, ahol második pecsétünket is begyűjtöttük. Közben azért jutott egy kis aszfaltozott szakasz is, így enyhén leharcolt talpakkal vágunk neki, tikkasztó napsütésben, a Sümeg széli, kopasz hátú, Mogyorós-dombnak. Bár "csak" 22 km lett a napi táv, megkönnyebbülve fordultunk be a város szélén lévő kemping kapuján. Lemálházott a csapat, kissé fel is frissültünk, s az este még néhányan, a nagyon jó választásnak bizonyult Várcsárdát is meglátogattuk. Isteni raguleveseik megkoronázták a napot.
Másnap ismét hajnalban kelt a csapat. Reggel fél hétkor már ismét Zalaszántón pakolásztuk a motyónkat, és egy gyors bevásárlás és bélyegzés után, hamar a Kéktúra ösvényére tértünk. Bíztunk benne, hogy még a reggel hűvösében sikerül felmásznunk a Rezi-várhoz, ezzel a nap nehezét letudva. Hát bizony, nem fáztunk fölfelé. De hasonlóan az előző naphoz, a kilátás innen is csodás volt, megérte a fáradozást! Innen aztán ereszkedtünk egészen Reziig, ahol a faluszélen pirosló cseresznyefák és hatalmas eperfák kínálták gyümölcsüket. Kicsit le is lassult itt a csapat. Aztán meg is pihentünk a helyi presszónál. Kávé, jégkrém, és egy újabb pecsét került begyűjtésre. És kevéssel odébb, az Ó-hegy túloldalán , a Gyöngyösi csárda mellett, aznapi 3 bélyegzőnket is megszereztük. Nem nagy örömünkre innen műúton, majd napos földúton sétáltunk jó ideig. Majd kis időre ismét árnyas erdő következett, mígnem megláttuk a Hévíz széli házakat és az egregyi, árpád-kori templomot. A Kék innentől végig műúton halad, át Hévízen, a gyógyfürdő előtt egy újabb pecsételő helyet érintve, majd árnyas kerékpárúton, egészen Keszthelyig. A Festetics-kastély parkján és a sétálóutcákon át érkeztünk meg a Balaton partjára. Sajnos, mire megérkeztünk, a beígért hidegfront is megérkezett, így a tervezett pancsolás elmaradt. Helyette megvacsoráztunk a nyüzsgő sétányon, és a közeli vasútállomáson begyűjtve még egy igazolópecsétet, vonattal visszaindultunk Sümegre. 27 km került második nap a bakancsokba.
Harmadik, utolsó napunk már csak Sümeg látnivalóiról szólt. Reggel megnéztük a Kovakő Látogatóközpont kiállításait, majd a társaság egy része el is indult hazafelé. A csapat másik fele úgy döntött, ha már ilyen messzire elutaztunk, bejárjuk Sümeget. Felkerestük a Sarlós Boldogasszony kegytemplomot, majd megcsodáltuk a Püspöki Palota pazar épületét, interaktív kiállításait. Innen a Sümegi Várba vitt utunk, ahol szintén eltöltöttünk néhány órát. Itt a bemutatóhelyek mellett még folyamatos programok is szórakoztatták a látogatókat. Koradélután aztán ismét betértünk a Várcsárda árnyas teraszára és hazaindulás előtt egy ízletes ebéddel zártuk háromnapos kiruccanásunkat.
