Kőbe zárt történelem - őszi séta Selmecbányán
Szeptember 20-án csodás napot töltöttünk a Felvidéken. A Selmeci-hegység vulkáni csúcsai által körbezárt, lenyűgözően hangulatos, ódon várakkal, macskaköves utcákkal, gótikus és barokk templomokkal és a Kárpát medence leglátványosabb kálváriájával ékes Selmecbányán.
Történelmi bányavárosunkban, mely néhány évszázada, dübörgő ezüst és arany bányászatának köszönhetően, a leggazdagabb és legnagyobb városok közé tartozott. Históriája szerencsére túlélte híres bányáinak bezárását, s bár az idő vasfoga megrágta, a nagy háborúk és a szocialista rombolások elkerülték. Ma már a Világörökség részeként, népszerű és egyre virágzóbb turisztikai célpontként mutatja be gyönyörűen helyreállított, felújított patinás épületeit, utcáit. Valódi időutazás...
Kirándulócsoportunk nagy várakozásokkal vágott hát neki a napnak. És rögtön a 727 méter magas Scharfenberg-hegy megmászásának, hiszen erre építették meg az 1700-as évek közepén, Selmecbánya messzeföldön híres, gyönyörű kálváriáját, zarándokhelyét. 3 templom, 19 kápolna, a Szent Lépcsők és a Szent Sír végig járása nem könnyű, a stációkon kívül még többszöri pihenőre is megállítja a látogatót, de bárki, aki végig járta elmondhatja, különleges, megnyugvást nyújtó élmény, még annak is, aki nem kifejezetten zarándoklat céljával kereste fel. A hegy lábánál kis látogatóközpont kiállítással és ajándékbolt várta a kirándulókat, ahol nem csak egyházi, hanem a városról szóló könyvek, dísz-és ajándéktárgyak is megvásárolhatók voltak.
Innen aztán, kis pihenő után, gyalogosan indultunk tovább a város girbe-gurba, mindig lejtős vagy emelkedős (de véletlenül sem sík) utcácskáin a központ felé. Az I. világháború idején Sopronba menekült, egykori Bányászati és Erdészeti Akadémia hatalmas épületegyüttese és botanikus kertje mellett sétálva pazar panoráma nyílt a városra s visszafelé tekintve a Kálváriára is. Nos, megdícsértük magunkat és rettenetesen büszkék voltunk a teljesítményünkre. Azért nem bántuk, hogy a macskaköves utcán már lefelé kellett sétálnunk. Lefelé, a Nagyboldogasszony-templom jókora, barokkos épülete mellett a Kammerhofská-ra, Selmecbánya főutcájára, ahol nyüzsög az élet. Boltok, vendéglátóhelyek, turisták sokasága kavarog a díszes középkori épületek között.
Ezen teljesen a Városháza teréig sétálva érkeztünk meg következő úticélunkhoz, Szlovákia legendás, mozgó Betleheméhez. Boltíves kapu alá fordultunk, egy szép épület udvarába, ahol aprócska ajtó mögött lapult az ország legnagyobb, most még csak 21 m hosszú, 42 m2 területű, több mint 800 alakot megformázó betleheme, melyet egy környékbeli fafaragó mester alkotott és bővít a mai napig folyamatosan. Az egész mű mozog, forog és a figurák tevékenyen mutatják be nem csak az eredeti bibliai eseményt, hanem Selmecbánya híres épületeit, történelmét is.
De hogy a valóságban is megkukkanthassuk mindezt, helyi idegenvezetőnk már várta a csapatot, s a délután első felét már vele töltöttük, a kövezett utcákat járva, érdekességek sokaságát felkeresve a történelmi óvárosban. Sétánk az Óvár lábánál ért véget. A napunk még nem, mert mi ezt is, bizony, ha már itt voltunk, megnéztük!
A köríves bástya és barokk torony alá érve még nem is sejtette a társaság, hogy a kapun átlépve, meglepő méretű várba érkezik. A sokszáz éve bazilikának épült óriási templom, a török idők óta erődként funkcionált, már alig-alig emlékeztetve eredeti céljára, ellenben igazi, romantikus várformát öltve, így is lenyűgöző látnivalója ma a városnak. A belső várban és a bástyák helységeiben színes kiállítások, bemutatók kaptak helyet, és a harangtoronyból tökéletes panoráma nyílik a környező tájra.
Hát itt zártuk végül Selmecbányai őszi sétánkat, vagy is hát dehogy! A Kammerhofská fagyizói tették fel a pontot az i-re. S hát mondhatjuk, az is remek volt, akárcsak az egész nap! A lábunkat alaposan megjárattuk, edzettünk a "mindenhol lejt és emelkedik" városban, de nagyszerű volt, így ezzel együtt, mert enélkül nem is ilyen lett volna. Nos, azért nem tagadjuk, jól esett, hogy a buszunk a makadámutas Városháza térig jött értünk, s nekünk már csak annyi dolgunk volt, hogy kényelembe helyezzük magunkat a hazafelé útra.
Köszönjük, hogy velünk kirándultatok, hogy ismét együtt gyűjtöttük az élményeket, emlékeket! Októberben hazai tájakra, a Zemplén látnivalóihoz invitálunk Benneteket! Tartsatok velünk oda is!
JóKa-Túrák