Őszi gyermektábor -Szilvásvárad

Aktívan telt az őszi szünet a csipet-csapattal… szuper napokat töltöttünk a szilvásváradi őszi természetjáró táborunkban!  

3 felejthetetlen nap, sok-sok élmény, kaland, színpompás erdők, csodás lipicai lovak, érdekes "kiállítások", kisvonatozás, túra és rengeteg nevetés… csak egy baj volt vele, rettentő gyorsan elrobogott.

Csütörtök reggeli indulásunk, -

a kis piros Jaszi vonattal már kalandos – majd Egertől vonatpótló busz , (nem fértünk a vonatra). De legalább kényelmesen utaztunk, és még hamarabb meg is érkeztünk szálláshelyünkre, a szilvásváradi Lipicai Hotel Ifjúsági Szállására. Gyors kipakolás, s már ismét úton volt a csapat.

A szemerkélő eső elől (nah ja, az időjárás lehetett volna kicsit jobb is) betértünk a Börtönmúzeum különleges panoptikumába és hüledezve jártuk körbe az élethű tárlatot. Csodálkoztunk az emberi kegyetlenség találékonyságán és megállapítottuk, régen szörnyű volt az "igazságszolgáltatás". Nem is töltöttünk itt sok időt, de mire kijöttünk az eső elállt és mi nekivágtunk a Millenniumi Kilátó felé vezető tanösvény kaptatójának. Nem hosszú, de annál meredekebb emelkedőket gyűrtünk le, viszont kárpótolt minden fáradtságunkért a hihetetlen színekben pompázó erdő, az út közben talált különlegesnél különlegesebb gombák, esőbeálló házikók és a szuper panorámák. 

A Kalapat-tető csúcsán álló kilátóban borzasztóan fújt a szél, de hát ez is élmény. Jókat nevettünk rajta. Bár itt még félelmetes felhők láncolata bukott át a Bükk gerincén, mire lefelé tartó utunk feléhez értünk, már a nap is kisütött. 

A faluba visszaérkezve elsétáltunk a Lipicai Lótörténeti Kiállításhoz és a Törzsmén Istállóhoz és itt el is időztünk egy kicsit. Na nem konkrétan a kiállításon, inkább az istállóban. Nehezen hagytuk ott a csodás paripákat. Aztán a La Contessa kastélyt érintve, felkerestük az országban is egyedülálló Református Kerektemplomot és haranglábat. Csak ez után vettük az irányt vissza a szállásunkra, ahol már biz jól is esett a finom vacsora. S aztán még este meddig ment a móka és traccspartik… És egész éjjel ömlött az eső. 

Másnapra,

mire reggelihez készülődtünk, legalább elállt. S nem esett akkor sem, mikor a csapattal begyalogoltunk a Szalajka-völgyi kisvonathoz és felcsattogtunk vele a völgyfőnél lévő végállomásig. A terep meglepően jó volt a sok eső ellenére is, így úgy döntöttünk, hogy nem csak a Szalajka-forrást nézzük meg, hanem felmászunk az Ősember-barlanghoz is. Pedig már-már lemondtunk róla, mert igencsak meredek és agyagos az oda vezető ösvény. De sikerült megnézni ezt is, sőt, még vissza is értünk a völgybe, mikor ismét rákezdett az eső.

Az erdei iskola tanösvényét, kiállítást még megnéztük, majd a fedett pihenőnél, ahol padok és asztalok is voltak, elhúzódtunk az eső elől. De hát hosszú távon ez sem volt jó megoldás, mert ha ácsorgott, akkor fázott a csapat. Hát esőkabát fel, és nekivágtunk a völgyön át vezető sétának. Na, mire felcihelősködtünk, az eső is elállt. Mindegy-mindegy, ha rákezd, legalább rajtunk van…

A völgyben még megnéztük az alig-alig csordogáló Fátyol-vízesést, a Szikla-forrást, a pisztrángos tavakat, és a halnevelő medencéket, a vadaspark szarvasait, és a Bükki Nemzeti Park kiállítását, ami kicsi, de annál szuperebb program! S mire visszaértünk Szilvásváradra, a nap is kisütött.

Lepakoltunk, kiteregettünk a szálláson és kis pihi után ismét nekiindultunk a falunak, hiszen a Helytörténeti és archeológiai kiállítás épületénél izgalmas program ígérkezett. Tökfaragó és rettentő sütik versenye volt meghirdetve. Nem hagyhattuk ki. Hát így telt el második napunk is.

Észre sem vettük, mikor, hogy, de már megint a vacsoránál ültünk a Lipicai Étteremben.

Harmadik nap

ismét bőséges, svédasztalos reggeli, pakolás és nagyüzemi szendvicsgyártás után, elköszöntünk szálláshelyünktől és már teljes menetfelszereléssel, felpakolva, elsétáltunk a Lipicai Lovardába, ahol már javában készülődtek a 26. Őszi Lóárverésre és a lovasbemutatókra. Kerestünk egy jó helyet a lelátón és élveztük a délelőtti programot.

Az előadások után még tettünk egy kört a Szalajka-völgy bazársorán, ahol ki-ki egy hűtőmágnessel, apró ajándékkal vagy épp egy finom kürtőskaláccsal lett gazdagabb. Aztán elgyalogoltunk utolsó kiállításunk helyszínére, a Szilvásváradi Ménesgazdaság Ménesudvarára és Hajtókocsi Múzeumába. Meggyönyörködtük a csikókat, elidőztünk az istállóban, néztünk egy kisfilmet a Lipicai lovakról és bejártuk a jókora kocsikiállítást is. Remek program volt!

Végezetül visszasétált a csapat a Szalajka-völgyi vasúti megállóhoz, ahol szerencsére jókora fedett épület várt minket, mert már megint szemerkélt az eső… Régen esett. Kis várakozás után aztán érkezett is a kis piros vonat, és hosszú zötyögés után, kirándulókkal tömve, becsattogott velünk Egerbe. S mert várakozásból már jók voltunk, itt is vártunk, merthát késik a vonat, ugye… Még jó, hogy Vámosgyörkön van idő az átszállásra. Mindegy, hogy itt vagy ott várunk… 

Hát talán ez volt a legfárasztóbb része a tábornak. De jó volt! Még így, esősen is. Élveztük! Visszamentünk volna. Ha lehet, az első, lassan döcögő, kis piros vonattal is… De majd jövőre…

Gratulálunk a táborozóknak! Kitartó, talpraesett, szuper kis csapat voltunk!

Köszönjük, hogy eljöttetek! Várunk Benneteket vissza, nem csak táborozni, de túrázni, kirándulni is mielőbb!!!