Április 3-án, Nagypénteken, hosszú útra indultunk. Bár nem annyira messzire, csak a Dunántúl egy gyönyörű kistájára, a Kemeneshátra, de ott nem apróztuk el. A szinte sík, ligetes erdőkkel, virágzó rétekkel borított tájon 3 nap alatt, Sümegtől Sárvárig jártuk végig a Kéktúra igencsak hosszú, cirka 75 km-es szakaszát. Keresztül a Kemenesháton.

Hajnalban indultunk, most autókkal, s így már 9 óra magasságában a Szajki-tavak partján álló apartmanszállásainknál cókmókoltunk kifelé. Gyors szobafoglalás, hátizsák és bakancscsere, s már indultunk is az üdülőteleptől Káldra tartó buszunkhoz. Első napunkat az utazás miatt kissé rövidebre szabva, 16 km-nek terveztük, Káldról visszatúrázva szálláshelyünkre. Elég is volt ennyi bemelegítésnek, mert a szokatlan hőség, az erre felé kedvelt, fehér kaviccsal szórt utak erősen szívták az energiánkat. A pecsétek gyűltek, a km-ek fogytak, mi fáradtunk. Alig vártuk, hogy újra meglássuk a szépséges Szajki-tavakat és letelepedhessünk egy-egy tál finom gulyás mellé a szállásunk teraszán.

Másnap már korábbi indulást ütemeztünk. A gyér tömegközlekedéshez igazodva, Sümegig buszoztunk, s most innen vágtunk neki a hosszú-hosszú ösvényeknek, egészen visssza, szálláshelyünkig. Tudtuk, aznap 35 km vár ránk, s csak egyetlen települést érintünk. Ott sincs se bolt, se kocsma. Cserébe a táj gyönyörű, pláne így tavaszi díszbe öltözve, s látnivaló is akadt itt-ott. Ódon kápolna, rozoga, izgi fahidacska a patakon, hódrágta fák, szarvasrudli, de valljuk be, a 25 km-nél már elég monoton volt a sík vidék. Igencsak meg is örültünk, mikor megláttuk az odvaskeltikés erdőszélen a tavak partját. S megintcsak jólesett a szálláson a meleg vacsora.

Nos, a 3. napot már nem terveztük ilyen hosszúra, hiszen még várt ránk hazáig párszáz km vezetés is. Mindössze 24 km túra volt becélozva, Sárvári indulással Káldig. Hajnalban hát már összepakolva, kocsikkal utaztunk Káldra, onnan pedig busszal a Sárvári tavakig. Nem is reggeliztünk meg csak itt, s rögtön az aznapi első pecsét is bekerülhetett a füzeteinkbe.

Aztán nekivágtunk a városból kifelé tartó műutas résznek, át a Sajó hídján, s tovább a kerékpárúton Hegyközség, majd végre szépséges mezőkön át Sitke felé. Megnéztük Sitke különleges templomát, s rövid gyaloglás után már láttuk Gérce házait is. Itt ismét pecsételt a csapat, s elindultunk a Farkas-erdőn át vezető hosszú szakasznak, mely már sehol nem érintett települést. Ellenben nagyrészt aszfalton vitt az út, amit nem igen díjaz egy túrázó sem. Bár legalább volt látnivaló, emlékhelyek, az öreg, kidőlt banyafák, szép kis kápolna, de a talpaink erősen koptak. Azért egy kis kitérőt még tettünk a Sherg Lőrinc kilátóhoz, mielőtt a Káld felé tartó, ugyancsak hófehér, a tűző napot remekül visszaverő, köves erdészeti úton besétáltunk a faluba.

Még jó, hogy a fagyizó nyitva volt. Tikkadt csapatunk jó kis forgalmat csinált, míg egy kicsit felfrissült a hosszú hazaút előtt.

Hát így röppent el 2026-os, kéktúrás táborunk, három napos túránk, a mégiscsak elég távoli Dunántúlon. S mi tagadás, néha talán nehéznek, nagyon is nehéznek éreztük az elénk kitűzött célt, de megcsináltuk! Teljesítettük az OKT egyik legnehezebben logisztikázható, néhol monoton, néhol meg temérdek érdekességet tartogató szakaszát. Remek Húsvét hétvége volt Veletek!

Köszönjük, hogy együtt tölthettük!

JóKa-Túrák