Szurdoktúra a Piecky-szorosban
A nyári hónapokban - már évek óta - kedvenc úti céljaink, a kissé magasabban fekvő tátrai régiók, vagy épp a szurdokokkal tarkított, árnyas, de a hazaitól mindenképp hűvösebb felvidéki tájak. Idén júliusban a Szlovák-Paradicsom (egykoron, 1921-ig: Felső-Magyarország Paradicsoma) volt bakancslistára véve. Annak is az egyik legizgalmasabb kanyonja, a Nemzeti Park legmagasabb létráját magának tudható Kemence-szurdok volt.
Hosszú az út odáig. A kora hajnali indulás ellenére is fél tíz magasságában jártunk, mikor Pílán, az aprócska, egykor fűrésztelepként működő településen letett buszunk. A tájjellegű faházak ma már szépen felújítva várják az üdülőket, köztük átsétálva pedig hangulatos a bevezető az innen nyíló szurdokokba. Mert biz'a erre több is van. Mi most a Piecky, vagyis Kemence-szurdok meghódítását vettük tervbe.
Szinte rögtön, a falucska határától, mészkősziklás patakmeder mellett, sőt, leginkább benne vezetett ösvényünk, ám ez még könnyen járható és így nyáridőben szolid vízhozammal is rendelkezik. Persze egy-két falétra már itt is jelzi, nem hagyományos ösvény vár itt ránk. S fél óra alig telt is el, mikor a kellemes, hűvös völgy Y elágazásához értünk.
A szurdok beszűkült, 20 m-es sziklafal állta utunk. Az azon átbukó Óriás-vízesés mellett pedig ott állt a Paradicsom legmagasabb, 13 m-es létrája. Kinek több, kinek kevesebb bátorságot kellett összegyűjtenie megmászásához, ám mindenki legyűrte a teljesen függőlegesen az égbe nyúló kihívást és odafent, a keskeny sziklafolyosón folytathattuk utunkat.
Innentől aztán számos falétra, sziklafalba rögzített tipegők, láncos kapaszkodók és hosszú vaslétrák segítették a haladásunkat fölfelé. Sorban átkeltünk a Lépcsőzetes- és a Teraszos-vízesések sziklafalain és több száz méteres szintemelkedést tettünk meg, mire a kanyon szelídülni kezdett.
A köves ösvényt erdei utak váltották, majd hamarosan megérkeztünk a fennsíkon elnyúló, fenyvesekkel szegélyezett Kis-Rétre. Itt fenn a táj legalább annyira lenyűgöző és varázslatos, mint a szurdokban. Pazar kilátás, romantikus fenyvesek, virágzó rétek és a Paradicsom több mint 2000 lepkeféléjének temérdek képviselője kísérte utunk.
Kissé délre tartva, majd ráfordulva a Piecky és a szomszédos szurdok közti gerincre, megkezdtük az ereszkedést vissza Pílára. Ez már csak kényelmes séta volt a délelőttihez képest, s itt tűnt fel csak, a végtelennek tűnő lejtőket megtéve, hogy milyen sokat másztunk valójában felfelé. Nos lábainkat ez sem kímélte, nem könnyebb, mint mászni.
Meg is örült a csapat, mikor a település szélső házait elérve, rögtön egy hangulatos hegyi büféhez érkeztünk. Itt tartottunk is egy hosszabb pihenőt. Jó hideg, csapolt kofola és sörök várták a fáradt vándorokat.
Aztán lassacskán mégiscsak induláshoz készülődtünk, hiszen néhány km még várt ránk a Nagy-Fehér-víz völgyében Podlesokig. Ez az útvonal is tartogatott még érdekességeket, mindenképp fotóra kívánkozó zúgókat, hidacskákat, dús növényzetű sziklafalakat, szépséges virágokat, smaragdzöld öblöket a patakban.
Ilyen gazdag látnivalók mellett érkeztünk meg Podlesokra, a Paradicsomba induló turisták kedvenc kempingezőhelyére. Ahol, mint ilyen, több vendéglátóhely, bazáros, fagyis és kisbolt is szolgálja a kirándulók kényelmét. S mert hazaindulásig még maradt egy kis időnk, bizony többen is éltek a lehetőséggel, akár egy ízletes vacsora, akár csak egy finom fagyi, süti vagy sör erejéig. Néhányan pedig még levezetésnek, tettek egy rövidke sétát a környéket felfedezve, az innen nyíló kanyonba bekkukkantva, hisz aki egyszer belekóstolt, tudhatja, ezeknek a szurdokoknak "még íze van".
Így aztán hét óra volt, mire ismét összegyűlt és hazainduláshoz készülődött a csapat. Eddigre bizony mindenkinek jólesett már az ülés, hamarosan el is csendesedett hazafelé tartó buszunk. S bár nyáridőben hosszúak a napok, de az út is igen hosszú volt, jócskán éjjelre járt, mire kalandvágyó csapatunk ismét itthoni földet taposhatott.
Gratulálunk minden résztvevőnek és reméljük mindenkinek annyira tetszett ez a csodás vidék, mint amennyire minket is lenyűgöz, bárhányszor jövünk is vissza! Köszönjük, hogy velünk túráztatok! Szuper csapat voltatok!