Tavasz a tatai tavaknál

Ismét eltelt egy hónap. Az utolsó tavaszi hetek is. Természetesen kihasználtuk a szép időt, nem ültünk otthon most sem. Májusvégi kirándulásunkon Tatára, a vizek városába kalauzoltuk a JóKa-Túrák csapatát. Sok-sok látnivalója közül az ősszel kimaradt, de minket azóta is nagyon csábító kuriózumait jártuk most körbe.

Varázslatos tavai partját, a barokk óvárost, a váralját, az Országgyűlés-teret és az Angolpark gyöngyszemeit és a tatai malmokat, kedves, s a társasággal sok izgalmas érdekességet megosztó idegenvezetőnkkel jártuk körbe.

Hűsítő fagyizás után az Esterházy Nyári Lakban folytattuk sétánkat, ahol az arisztokrata család eredeti bútorai, berendezése mellett még egy pazar herendi porcelán kiállítást is láthattunk. S bizony itt is különleges történetekkel, legendákkal gazdagodtunk vezetőnk által. Innen még a Cellarius Kincsesházba is betértünk és egy jó kávé is belefért, mielőtt a Cseke-tó partján elsétáltunk volna az Esterházy Uradalmi Pezsgőgyár épületéhez.

Itt már megint várták a csapatot. Nem más, mint az új életre kelt pezsgőgyár jelenlegi tulajdonosa, aki borászként egy álmot látott meg néhány éve a romosodó épületben, s azóta éjt nappallá téve, elhivatottan dolgozott családjával az egykor páratlan épületegyüttes helyreállításán. Most pedig minket is körbevezetett ebben az egyre szépülő, ismét fejlődő, történelmi miliőben. Bekukkanthattunk a pezsgőgyártás rejtelmeibe, mely néhány éve újra elindulhatott a hatalmas pincerendszer járataiban és az összegyűjtött, igen értékes kiállítási anyagnak és a lebilincselő vezetésnek köszönhetően még egy történelmi utazást is tehettünk a pár száz évvel ezelőtti, gazdag arisztokraták mindennapjaiba, amit stílszerűen egy pezsgőkóstolóval zártunk.Jól el is időztünk itt.

Már jócskán délutánra járt az idő, mikor buszra ültünk és átgurultunk a Tata északi részén elterülő Fényes Források vidékére. A fokozottan védett természeti értéken, a forrásláp elképesztően szép és élettől gazdag területén, a Fényes Tanösvény cölöpsétányain, függőhídjain és a láperdő lombkorona szintjéig magasodó kilátóban múlattuk maradék időnket. A smaragdzöld, források környékén bugyborékolva pezsgő víztükör festménybe illő látvány, nemhiába érzi itt jól magát a gazdag vízimadár állomány, amit még így, a nézelődőktől forgalmas időszakban is megcsodálhattunk. Nem is igen zavartatták magukat, csakúgy, mint a vígan úszkáló teknősök és a nutriák sem. Így hát tényleg emlékezetes pillanatokkal zártuk az egyébként is tartalmasra sikerült napot. 

Tata ismét marandó élményekkel ajándékozott meg minket, de megállapítottuk, hogy még mindig van bőven látnivaló, amiért érdemes lenne ide visszajönni.

Köszönjük, hogy együtt tölthettük ezt az élménydús napot, köszönjük, hogy velünk kirándultatok!

JóKa-Túrák