Történelmi otthonok, otthonos históriák
Mozgalmasan telt az április. Túrák, gyermek- és húsvéti programok követték egymást, melyekhez szerencsére gyönyörű tavaszi időt is sikerült kifognunk. Sőt, még a hónap utolsó szombatján is útra keltünk kirándulócsoportunkkal. Észak-magyarországi, felvidéki tájakra, méghozzá az Ipoly-völgy izgalmas látnivalóinak nyomába eredtünk.
A kora délelőtt már az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területén talált minket, s mi azon kaptuk magunkat, (nem vicceltem, hogy időutazni fogunk! ) hogy Indiana Jones kalauzolásával ősvilági sétát tartunk egy igen különleges terepen. Miután geológiai, régészeti, őslénytani tudásunkat a megtalált leletekkel jócskán kibővítettük, a magyar Pompei-ben, tettünk egy kis botanikai sétát is az egykor itt élő ősnövények mai leszármazottjai között. Aztán megnéztük a látogatóközpont kiállítását, beültünk egy kalandos, 4D-s utazásra, megcsodáltuk a 7 millió éves bükkábrányi ősfenyőket és hipp-hopp tovaröppent a délelőtt.
Hát buszra ültünk is mi is tovább röppentünk Szlovákiába, a Felvidék legapróbb városkájába, Kékkőre. Itt áll ugyan is a Balassa család sok száz éves vára és közelmúltban felújított várkastélya, ahol már vártak is minket. Itt ugyan "csak" cirka 900 évet ugrottunk az időben, hogy mosolygós tárlatvezetőnkkel megismerjük a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó Balassák múltját, ám ez is kétségkívül érdekes volt, csakúgy, mint a kastélyban helyett kapott kiállítások. Színes, különös kuriózumokat láthattunk. Párját ritkító a bábművészeti múzeumjuk, de a játékkiállítás vagy a történelmi fehérneműdivatot bemutató tárlat is igazán remek volt!
A bástyáról nyíló csodás Ipoly-völgyi panoráma után, bekukkantottunk a vár föld alatti járatrendszerébe is, és volt aki tovább fokozta az élményt a várkávézó isteni gesztenyés sütijeivel. Itt is igencsak szaladósra fogta az idő.
Végül aztán mégis tovább álltunk, hiszen várt még ránk egy egészen csekélyke időutazás a délután folyamán. De ez már valóban csak 2-3 száz év volt. Alsósztregován tett le buszunk, a dombtetőn álló templom közelében, s mi meg is indultunk annak irányába. Ugyan onnan még nem látszott úticélunk, de egy kovácsoltvas kapu már hívogatóan kitárva várta a csapatot. Odabent ápolt angolpark és feljebb sétálva a Madách család egykori kastélya nyújtózott a domboldalon. Nem is olyan régen lett ez sem felújítva, így mondhatni eredeti pompájában várja a látogatókat. A jókora épület egy része a Madách család múltját, történelmét, illetve híres írónk-költőnk, Madách Imre életét hivatott bemutatni. Korabeli bútorok, eszközök, ruhák és dokumentumok vannak itt kiállítva, ami egyedi hangulatot ad a helynek, és ezt még csak tetézte kedves, magyar nyelvű tárlatvezetőnk, és így volt tökéletes a program. Előadása fiatalt és idősebbeket egyaránt érdeklődő figyelemre ösztönzött, élvezetes volt hallgatni. Még a kúria második részét kitevő, Madách híres művét, "Az ember tragédiáját" bemutató tárlatot is kíváncsian járta végig a csapat apraja-nagyja az általa előadott bevezető után.
A kastélyból még tettünk egy sétát az angolparkba is. Ugyan távolabbi részei már az egykori angolkert varázsát elvesztették, csak a többszáz éves öreg fák emlékeztetnek szebb múltára, de láthatóan gondozzák, és remélhetőleg a kastélyhoz hasonlóan hamarosan ez is visszanyeri teljes pompáját. Minden esetre még így is impozáns a szép környezetben, a domboldal egy kiemelkedő pontján álló műemlék, a hatalmas, kinyújtott kezű Ádám szoborral, mely a Madách család sírhelyét őrzi. Tiszteletünket tettük itt is, aztán lassan visszasétáltunk a délutáni, melengető napsütésben Alsósztregova központja felé.
Itt szálltunk fel buszunkra, s indultunk az Ipoly-völgyét követve, vissza Magyarországra. A szépséges tájak a hosszú utazást is élvezetessé tették, sőt, egyáltalán nem éreztük, hogy több millió évet utazgattunk aznap. Pedig este 8 óra magasságában érkezett haza csapatunk.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok és együtt fedezhettük fel az ősvilági magyar Pompeit és híres történelmi személyeink, ma már valóban történelmi otthonait!
JóKa-Túrák