Túra a Murányi-fennsík legendás fellegvárához

Áprilisban bőségesen gyűjtöttük a km-eket. Szebbnél szebb, hazai és felvidéki tájakon barangolva az élményeket is. Háromnapos, dunántúli Kéktúra barangolásunk után, alig 1 hétre rá, Szlovákia gyönyörű karsztfennsíkját, a Murányi platót indultunk felfedezni.

Szinte egészen az Alacsony-Tátra lábáig buszoztunk, innen vágtunk neki a fennsíkon kanyargó túránknak, mely átszelte a már 30 éve nemzeti parkká nyilvánított, védett Murányi-fennsík területét.

Szépséges hegyi rétek, fenyvesek, csörgedező, kristálytiszta vizű patakok és az éppen ébredező tavaszi táj látványa kísért végig utunkon. Bár az árnyékosabb helyeken, itt bizony még hó is volt, de a jó idő már előcsalogatta az erre felé honos tavaszi virágokat is. Nyíltak a krókuszok, a boroszlán, a vörös és a fehér acsalapuk, a bókoló fogasír, s már a kankalinok is javában virítottak. Királynői pompájukkal a leánykökörcsinek vitték el talán a pálmát, ahogy Murány várának sziklafalát festményre illő látvánnyá varázsolták.

Legalább ennyire a retinánkra égtek a hatalmas hegyi legelőn, a Velka Lúka-n élő norik ménes lovai is. Barátságos, robosztus paripák, ahonnan nem is csoda, de alig bírtunk elszakadni. Tán egész nap is el tudna gyönyörködni bennük bárki. Pedig még most karámokba zárva láthattuk őket. Milyen lehet, ha övék az egész rét, s szabadon száguldhatnak a plató tetején?

Ám túrázni jöttünk, s még előttünk állt egy kis kaptató is, a Cigánka csúcsára, ahol az idővel dacolva ma is állnak (az állagmegóvási munkáknak köszönhetően szépülnek) Murány várának romjai. Az ország 3. legmagasabban fekvő várából páratlan a panoráma. Története pedig egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza, izgalmas legendákkal átszőve. Híres magyar vár ez, ahol 1706-ban, Bercsényi Miklós még a magyar koronát is őrizte. Körbejárva, még romjaiban is hatalmas, érdekes látnivaló.

A vár alatti nyeregbe visszaereszkedve, a kulcsosháznál szomjunkat is olthattuk. Nem túl bőséges a kínálat, de a szlovák üdítő, a Kofola és a finom sörök azért kaphatók. A kávét vödörrel mérik, sőt, még főtt étel is akad! Itt is tartottunk hát egy kis pihenőt, mielőtt megkezdtük hosszú ereszkedésünket Murányaljára. Egyenes itt már nincs is, végig lejtettek ösvényeink az aprócska faluig. Friss, hűs vizű forrás, a Nemzeti Park tájékoztató táblái és innen-onnan megnyíló kilátások színesítették a hátralévő km-eket.

A település szélén, jókora játszótér mellett érkeztünk ki az erdőből, és szinte rögtön bent is voltunk a központban. Csinos kis főteréről izgalmas látvány volt a völgy fölé magasodó Cigánka sziklatornya. Pláne, hogy tudtuk, az előbb még a tetején álltunk. A teljesítés örömére be is tért még a csapat, ki ide-ki oda, a közeli sörözőbe és cukrászdába. Itt zártuk jól sikerült túránkat, napunkat, s csak utána ültünk buszra, indultunk hazafelé.

Gratulálunk a résztvevőknek! Köszönjük, hogy együtt tölthettük a napot s elkalauzolhattunk benneteket Murány csodás vidékére!

JóKa-Túrák