Várak és legendák nyomában a csipet-csapattal
Várak és legendák nyomában a Csipet-csapattal... avagy mátraaljai túránk, március 21-én, a kis felfedezőkkel. Mert bizony valóban nyomozás és felfedezés lett ez a kis bakancskoptatós nap, pedig nem is sejtettük. De úgy tűnik, mi vonzzuk az izgalmakat.
Ugyan az utazás most, csodák-csodája, kivételesen zökkenőmentes volt, minden és mindenhol jött időben, elértük a csatlakozásokat is. Aztán leszálltunk Domoszlón, túránk kezdőpontján, körbenéztünk a településen és nekivágtunk a jelzett túraútnak.
Mármint jelzett lett volna, ha fel lett volna rendesen festve. Ellenben itt-ott a hegyoldalban belebotlottunk egy-egy kopott, alig látszó jelzésbe a fákon, vagy még ennyi sem. Pedig a híres "Mária" zarándokúton jártunk. Jelek helyett volt dzsindzsa, szeder, vadrózsa, kökény... Na ja, kalandosan szép az élet. Némely bátor kis túrázó már megjegyezte: -Itt a vég, elvesztünk. Innen az életben nem keveredünk ki! Ettől ugyan mi nem tartottunk, de az tuti, gyakorlatlan túrázónak, tájékozódásban járatlannak tényleg nem ajánlanák így, ebben az álapotában ezt az utat. Pedig milyen szép erre a táj, és mennyi mindent láttunk!
Valóban felfedeztük már a térképen sem jelölt Macskavárat és a "pihenőfotelt", az Ördögvályú-völgyet, egy régi kilátót, belesétáltunk egy legelésző mufloncsordába, na meg a közelmúltban lezárt, körbekerített területbe is. S persze hogy a jelzés itt sem volt még felfestve sem, nem még javítva a terelés miatt.
Árkon, bokron, kerteken át, de azért megérkeztünk Kisnánára, a Móré vár udvarára. Kedves hölgy fogadott minket, aki megdöbbenve hallgatta kalandos útibeszámolónkat és váltig állította, hogy a Mária jelzés jól járható, fel is van festve! Fel biz-a, a falu főutcáján fel volt, tényleg. Na de a csapatot már mit is izgatta ez, mikor a Móré várát is fel lehetett már fedezni!
Kezdésnek egy jó kis 3D-s vetítéssel, majd a vártorony megmászásával, a "Nagypince" bejárásával. A várkút mélyén alvó sárkány legendáját is megismertük, ám sajnos felébreszteni nem tudtuk, bárhogy is szerettük volna, bíztunk a szerencsét hozó leheletében. Nem igen ásítozott az nekünk. Sebaj, majd legközelebb!
Viszont jól elment az idő rajtunk, úgy elbámészkodtunk. Még sietnünk is kellett kicsit a buszhoz. De kényelmesen elértük, s aztán már csak figyeltük az elsuhanó tájat, az ismerős hegyoldalakat, sziklákat, amerre nemrég bandukolt csapatunk. Gyöngyösön átcaplattunk a vasútállomásra, s buszról vonatra váltva csattogtunk hazáig a felfedezők csapatával....
Gratulálunk a teljesítőknek! Szuper csapat voltatok!