Városnéző séta a Bakony fővárosában - Zirc
Azt mondják, a májusi eső aranyat ér! A mostani, korai aszálytól tikkadt természetnek egészen biztosan. Kár, hogy nekünk nem vált fényesen pengő tallérokká, pedig szombaton jutott volna belőle bőven, Zirci kirándulásunk alatt. Jobb híján hát örültünk annak, hogy a szomjas tájnak hullik a megmentő kincs és cseppet sem búslakodtunk, hogy kicsit keresztbe húzta az időjárás most a számításainkat.
Az éjjeli eső után ugyan már csak éppen borongós volt az ég, mikor Zircen, az ország legmagasabban fekvő városában letett a buszunk. S reméltük, hisz pillanatnyilag az időjósok is azt mondták, majd csak késő délután fog esni újra. Ettől függetlenül mindenre felkészülten érkeztünk meg a ciszterci rend apátsági központjába, a város főterére. Kabát, ernyő, A terv, B terv...
Bejelentettük érkezésünket és az apátság parkjában és ajándékboltjában tett rövid nézelődés után a Bazilika felé vettük az irányt. Itt már várt minket a tárlatvezetőnk, aki elkalauzolt a hatalmas kéttornyú templom történelmi, kulturális és építészeti érdekességei közt. Előadása végeztén elsétáltunk és megnéztük a rend első, középkori templomából megmaradt egyetlen oszlopköteget, mely eredeti funkciója helyett ma már Szent Imre szobrát tartja és műemléki védelmet kapott.
Aztán újra betértünk az apátság óriási épületébe és fellépcsőztünk az emeletre, következő programunk helyszínére. Itt a rend páratlan szépségű és értékű műemlékkönyvtárát néztük meg, s csak ámuldoztunk a finoman megmunkált intarziás parkettákon, bútorokon, az ősnyomtatásban kiadott több száz éves könyveken, az épület izgalmas titkain.
Az ódon illatú falak közül egy emelettel lejjebb, hasonlóan pazar termekbe léptünk. A királyterem, nevéhez méltón a legnagyobb főnemesi, egyházi vendégek kényelmét szolgálta az 1800-as években. Nos, tényleg nem fukarkodtak a berendezéssel. Stílus, elegancia, luxus a javából. A falakat kárpit, a gyönyörű intarziás padlót vastag szőnyegek borították, és hát a bútorok... valódi mestermunkák!
A királyterem után az ugyancsak pazarul kivitelezett Vöröstorony felé vettük az irányt, ahol 146 vörösmárvány lépcsőfokon mászhattunk fel a tetőre. A kilátás is különleges lett volna innen, ha eddigre nem kezdett volna rá ismét az eső, s odafönt a teraszra kilépve csak a párában úszó táj, pipáló erdők, a felhőbe bújt Bakony látképe fogadott. Gyors körbepillantás és már fordultunk is vissza a tető alá az eső elől. Hát sebaj, úgy sem terveztünk még kimenni. Programjaink bent folytatódtak.
Jól mutatja az apátság méreteit, hogy még emeletet sem kellett váltani, hogy megnézzük a vidék legelső Természettudományi Múzeumát. Pedig jópár termet rendeztek be a Bakony természeti kincseit bemutató tárlatoknak. Gazdag gyűjtemény, látványos diorámákkal, sok-sok tudnivalóval, ahol kortól függetlenül mindenkinek élvezetes a nézelődés. Miután a múzeumot körbejártuk, az oldalsó szárnyban helyet kapott Rendtörténeti kiállításhoz indultunk, ahol épületmakettek, bútorok, egyházi öltözetek, kellékek meséltek a rend kialakulásáról, múltjáról, a cisztercik mindennapjairól.
És az eső csak esett, esett... Pedig hát "A terv" szerint az apátság gyönyörű arborétuma lett volna a soron következő programunk. Nos hát újratervezés. Jött a "B terv". A közeli Reguly Antal Múzeum interaktív kiállítása "cseppmentes" kikapcsolódást ígért, s a csapat egy része ezt választotta. Többen (mert nincsennek ők csokiból, és ez csak víz, ami fentről jön) úgy döntöttek, mégiscsak szép lehet így, esőben is ez az arborétum. Hát hajrá, vágjunk neki! És ki-ki ernyővel vagy esőkabátban, de tettünk egy üdítő sétát az illatos erdei ösvényeken, a gyöngykaviccsal felszórt utakon a park tava felé. Kár is lett volna kihagyni. Sokan nem is sejtik, valóban milyen élményt nyújt a csendes esőben tett séta kint a természetben.
Aztán akik se múzeumba, se arborétumba nem vágytak már, ők betértek az apátság Kézműves Sörházába vagy a közeli cukrászdába, s gasztronómiai élvezeteket halmoztak.
A végén persze mindenki behúzódott az eső elől, meg hát jól is esett egy finom kávé, süti, ebben az aranyat érő de cseppet sem szomorkás időben, hazaindulás előtt...
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
JóKa-Túrák